Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

kedd, január 11, 2011

Zénó csacsog:

Lassan elérkezik az az idő, amikor már nem lehet egyszerűen szavakba önteni Z huncutkodásait. Most hosszabb, leíró bejegyzés következik:

Z és Apa dögönyöznek az ágyon. Amikor Z segítségért kiabál: Anya, gyere!!, Apa azt szokta mondani: Nincs anya, hiába hívod, most dögönyözünk.
Egyik este Z ugrált Apa hátán, határozottan vesére és gerincre támadva, erős, kimért rúgásokkal. Komolyabb fájdalmak fellépése után be akart hívni engem, mert hason fekve nem tudta leszerelni a hátán ugráló gyereket, valahogy így: Anya, gyere!! Mire az okos gyerek rögtön rávágta: Nincs anya! és ugrált tovább.

Másnap megint kérte, hogy Apa dögönyözze meg. Mondtam neki:
- Téged nem dögönyöz meg senki!
- Miért? Mert szélhámos vagyok? -és vigyorog veszettül.

A fürdőszobában megtalálta a körömlakkjaimat. Mondtam neki, hogy azokkal nem szabad játszani, festék, mérgező, satöbbi. Z nem tágított, és a szokásos szöveggel leszerelt: Csak sakkozni akarok vele. Ez nála azt jelenti, hogy kisebb tárgyakat ide-oda pakolgat egy vízszintes felületen, és jól odacsapja őket. Legyen az játékkocka, kupak, kis figura, vagy akár édesítőtabletta. Megegyeztünk, hogy sakkozni lehet velük, de kinyitni nem. Akkor huncut mosolyával rám nézett és azt mondta: Akkor Te most menj ki, jó? Mert egyedül akarok sakkozni. Kimentem.
Sétálgattam a fürdőszoba előtt és be-benéztem hozzá, egy De nem nyitod ki, igaz? erejéig. Kb harmadszor néztem be hozzá, mikor már nem mondtam semmit, csak benéztem, akkor rögtön megnyugtatott: Nem nyitom ki! Na, gondoltam, megértette.
Legközelebb, mikor arra jártam, erős kölni szag lengte be a fürdőszobát. Z kipakolta a körömlakkokat egymás mellé, és már közéjük keveredett egy húsvéti locsoló kölni is, ami iszonyú pacsuli szagot eregetett. Kérdem tőle:
- Kinyitottad?! Azt mondja:
- Nem, csak megszagoltam.
- És melyiket nyitottad még ki?
- Hát azt, meg azt, meg azt, meg azt.
Erre kipróbáltam egy körömlakkos üveget, hogy könnyen nyílik-e. Azt mondja:
- Ja, nem, az be van zárva.
Szóval mindet megpróbálta kinyitni, csak nem mindet sikerült..
Másnap megyünk a fürdőszobába, lábán M papucsa, ami 8 számmal nagyobb nála. Csoszog.
- Most felvettem Manó zöld papucsát, látod?
- Dehát az nem zöld, hanem kék. - eddig nem keverte a színeket.
- De, ez zöld, mert befestettem ezzel! - és rámutat egy zöld körömlakkra. Nézem a papucsát, ott egy zöld folt rajta..

És ha tudja valaki, hogy milyen mesét szinkronizál Lippai László és Csöre Gábor, az mondja már meg, mert Z napok óta ezt a két nevet emlegeti, és azt mondja, egy mesecsatornán hallotta őket. Köszi.