Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

kedd, február 01, 2011

A dackorszak vége

Z mostanában érzékelhetően szófogadó lett, nincsenek vitáink, vége lett a dackorszaknak. Elindul reggel az óvodába, megy lefeküdni, ma reggel ő kérte, hogy öltözzünk fel még a kakaózás előtt. Nocsak.

Tegnap elszólta magát, ugyanis elkezdett h betűket mondani. Amikor pedig megdicsértem érte, gyorsan visszaváltott a megszokott, h nélküli magyarra.

Egyedül fürdik minden este, néhány irányító félmondattal kell azért még segíteni, hogy melyik testrész van még hátra, de alapvetően egyedül csinálja és meglehetősen alapos. A fogát is egyedül mossa, de utána engedi, hogy én is besegítsek a biztonság kedvéért.