Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

szerda, november 09, 2011

Szegény ember..

Ma délután a művelődési ház (ahogy Z hívja: művészház) előtt láttunk egy fél lábú embert 2 mankóval közlekedni. Szinte éreztem, hogy Z nem fogja szó nélkül hagyni, és csak abban reménykedtem, hogy nem túl hangosan mondja ki a gondolatait. Azt mondta:
- Nézd, anya, annak az embernek az egyik lába leesett. - majd sajnálkozó hangon hozzátette - szegény ember..

posted by szokoz | 9:07 du.