Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

hétfő, január 28, 2013

Cirkuszban voltunk

A hétvégén cirkuszba vittük Zénót.

Úgy kezdődött, hogy elmeséltem neki, péntekenként otthon tudok vele maradni, hogy elhasználjam a tavalyról megmaradt szabadságaimat. Sorolni kezdtem, hogy miket csinálhatunk, és magamban drukkoltam, hogy ne a cirkuszt válassza, mert oda nem szívesen mentem volna.

A cirkuszt választotta. Utólag nem mondanám rossz választásnak, a műsor felnőtt szemmel is élményszámba ment, kivéve a lovas számokat, mondjuk.

A szünetben kaptam egy meglepő levelet a testvéremtől:

Egyszer írtál a blogodban valakiről, akivel együtt tanultál valamit asszem, de cirkuszos családból származott.


Azt ígérted neki, hogy ha lesznek gyerekeid, majd elviszed őket a cirkuszba.

Namost.

Szeretném megkérdezni, hogy elvitted-e már őket, és ha nem, akkor elviszed-e egyszermajd, és ha igen, akkor mehetnék-e Veletek, mert az én famíliámból senki nem akar.

Hát, ennyi. Köszi,
:)
Hát, pont elkerültük egymást.

Zénó pedig remekül szórakozott: