Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

péntek, szeptember 05, 2014

Ma este kirúgunk a hámból

Péntek este van, vége az első iskolai hétnek. A fiam lelkes, pirospontot is kapott már, mert kézjelekkel remekül betűz le szavakat és minden nap megtanult egy rövid verset, amit Andi néni feladott.

Kara elutazott, Róza már lefeküdt, csak Zénó van ébren, a szülinapi LEGO doboz utolsó darabjait rakják össze, a végére Apa is beállt, mert Z figyelme már lankad, a tábláján videókat néz legózás helyett. A délután azzal telt, hogy iskola után leült az asztalához és fülhallgatóval videókat nézett és énekelte a dalokat. Most is ezek mennek, csak Apa kihangosította a táblát a hangfalakra, hangosan szól a Linkin park a nappaliban. Zénónak meg kell tanítanom a szövegeket, mert egész jól énekli vissza őket hallás után, de azért jobb lenne, ha nem a kihallott szavak rögzülnének, hanem a pontos angol szöveg.

20.34 van, a fiúk dolgoznak, Anya pedig 2,00 %-os ribizlis sört fogyaszt a blogoláshoz. Soha nem volt még ilyen esténk. Nagyfiús estét tartunk.



1 Comments:

Blogger szolyva said...

Kicsit szétesett a fogalmazás íve, de legalább megtudtuk azt is, hogy mi az oka.. - 2%-os ribizlis sör?? Ijjjj :D

7:15 de.  

Megjegyzés küldése

<< Home