Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

vasárnap, január 25, 2015

Az első szánkózás

Zénó évek óta először szállt fel a szánkóra úgy, hogy le is mert csúszni vele valahonnan. Eddig csak sima terepen húztuk magunk után, de most összeszedte a bátorságát és lecsúszott.

- ÁÁÁÁ, ilyet akarok még! Nagyon sokat akarok!

Felvettem néhány csúszást, ez az egyik legjobb:


Kipróbálta a klasszikus faszánkót, a műanyag masszív szánkót és a kis műanyag fenék alá helyezhető apróságot is, hogy teljes legyen az élmény.

Sőt, én is lecsúsztam, de előtte beparáztam a dombtetőn:
- Jááj, mi lesz ha meghalok?
- Majd hazamegyek egyedül.