Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

hétfő, január 12, 2015

Róza megnőtt

Rózinak ma reggel kifejezetten aktívan indult a nap. Először simán oldalba lökte a kutyát könyökkel, hogy elférjen az ajtófélfa és a kutya között, mert be akart jutni a nappaliba. Lerángatta a lábamról a papucsot. Elkezdett csörögni valamivel az asztal alatt. Kiderült, hogy az egyik túrórudi papírja esett le tegnap, arról nyalogatta le a csoki maradékot. Amikor kivettem a kezéből, visítani kezdett.

Azután a konnektorhoz ment és azt kezdte nyalogatni, hogy megnyugodjon. Onnan az asztal lábához ment, azt is megnyalogatta. A kanapé mellett felmászott mindkét babzsákra, lepakolta a polcról a legókat, megpróbálta a fonott kosarakat is, de az még nem ment.

Kikúszott a konyhába, megnyalta a lapátot és megpróbálta magára borítani a felmosóvödröt. Majdnem sikerült is.

Aztán eldőlt és most alszik.