Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

kedd, szeptember 15, 2015

Kara csacsog:

- Anya, tudtad, hogy a számolás nem 1-gyel kezdődik, hanem 0-val?
- Nahát. Te ezt honnan tudod, ki mesélte Neked?
- Senki. Ezt magamtól találtam ki. Egy csomó mindent magamtól találok ki. Egyedül azt nem tudom még, hogy az Angry Bird-ök, akiknek nincs se keze, se lába, csak feje, hogyan tudják kilőni saját magukat a csúzlival. De sejtem ám, szerintem nekifutásból beleugranak és akkor a lendület elviszi őket. Na, mostmár tényleg csak egy dolog van, amit nem tudok, hogy a kaméleon hogyan tud beleolvadni a környezetébe. Ez egy nagytalálós kérdés.

Címkék: