Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

csütörtök, április 05, 2018

Róza csacsog:

- Akkor használok zsepit, amikor tüsszentőnyál van az orromon. 

 - Ezen a játékomon lett egy csomódás. (...) Basszus, megint lett rajta egy csomódás. 

Hajnalban felkel, kimegyek vele a konyhába és teszek-veszek amíg ő mesét néz, ha már úgyis felkeltem:
- Még jó, hogy kihívtalak ide, hiszen elfelejtetted kitakarítani a konyhát, igaz, anya? 

Címkék:

posted by szokoz | 10:40 de.