Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

hétfő, július 02, 2018

Bulgária 2018

Róza a második napon afro fonást is kapott, így nem lógott bele a haja a szemébe. Nagyon türelmesen viselte, és végig ügyesen közreműködött.

 Egy farkasos hennát is kért, és még ettől a nagydarab rosszarcú hennás embertől se félt, ami azért tényleg nem kis teljesítmény.
 Anya is kapott ugyanolyan fonást.
 Délutánra kikönyörögtek a gyerekek mindenféle vízi állatokat. Nyilván kettő darab a három gyereknek nem volt elég, úgyhogy aznap elég sok balhé volt a parton. Főleg Róza részéről, ugye.
 Andi is megmutatta magát a napnak és a tengernek.
 És nyilván a férfias kakaskodás se maradhatott el, még ha csak viccből volt is.

posted by szokoz | 2:20 du.