Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

szombat, április 18, 2020

Winnetou 2

Róza ma kisebb dührohamot kapott, amikor nem voltunk hajlandóak szeletekre vágni neki egy banánt. Mi nem értettük, hogy miért nem akarja simán harapni, ő meg nem értette, hogy miért nem kapja meg tányéron a gyümölcsöt. Előállt egy patthelyzet, aminek a feldolgozása, kezelése egyelőre nem erőssége Rózának. 

Dühében otthagyta a banánt az asztalon, odament a laptopjához, amit a héten kapott, és olyat rúgott a kis asztalba, hogy a laptop majdnem leesett róla. Akkor muszáj volt kicsit helyre tenni a hisztiző 6 évest és azt is az értésére adtuk, hogy ha összetöri a gépét, nem fog másikat kapni.

Este a fiúk folytatták a Winnetou történetet és az olvasás végén megint indián beceneveket osztottak a családtagoknak. Büszkén mondom, hogy a gyerekek helyzetértékelő képessége és humorérzéke sokat fejlődött az utóbbi időben, Róza a következő neveket kapta:

- Banánkarika
- Kellmégegylaptop