Armi és a gyerekek

Kalandos volt a tegnap délután. A hirtelen jött betegségem miatt Armandót kértem meg, hogy összegyűjtse a gyerekeket délután. Minden olyan egyszerűnek tűnt: a gyerekeknek elmondtam, hogy ki hol legyen és hány órakor (ebben se volt semmi hirtelen mozdulat: mindenkinek ugyanott és ugyanakkor kellett várnia az autót, mint más napokon), Arminak pedig időbeosztást, címeket és Google Maps linkeket küldtem a begyűjtési pontokról, hogy egyszerű legyen. Reggel telefonszámokat is küldtem minden szereplőnek minden más szereplőhöz, hogy el tudják érni egymást, ha szükséges. Aztán hátradőlve vártam őket haza.

Az események utólagos rekonstrukciója során az derült ki, hogy az elején csúszott el a történet: Armi nem vette észre Karát a buszmegállóban, ahol várta. Egyszerűen elment mellette. Kara észrevette a kocsit, felhívta Armit, hogy "épp most mentél él mellettem", ez még mintaszerű volt. A hely, ahol Kara hoppon maradt, egy 2x2 sávos főútvonal mentén lévő buszmegálló volt, sávelválasztó növényzettel a közepén, szóval nem annyira triviális, hogy visszafordul az ember. Itt azonban (második hiba a rendszerben) Armi nem a kalsszikus jobbra-jobbra-jobbra kanyarokat választotta annak érdekében, hogy újra be tudjon hajtani a megállóba, hanem próbált visszakanyarodni a 2x2 sávos úton, az extra növényzettel. Hosszan haladt tehát előre, a távolban visszakanyarodott, látta Karát a túloldalon, aztán jött a következő probléma: bonyolult útveztési megoldások miatt nem lehetett másodszor is visszakanyarodni.

Én a Family Link alkalmazáson keresztül, ágyban fekve próbáltam követni az eseményeket a gyerekek telefonjának GPS pozíciója alapján, és hamar érzékeltem, hogy baj van. Telefonon elérni őket viszont nem egyszerű. Szerencsére Zénónak 7 órája volt tegnap, ilyen napokon átsétál Róza iskolájához, hogy egy helyről lehessen őket felvenni. Ez azért volt kulcsfontosságú a tegnapi napon, mert Armi addig üldözte Karát (majd mindjárt kiderül: sokáig), hogy Róza közben kijött az iskolából és ha nem lett volna ott Zénó backup-nak, akkor sírva is fakadt volna a kétségbeeséstől, hogy nem ment érte senki. Ilyen esetekre egyébként nincs kidolgozva vészforgatókönyv.

Nem ismerek minden részletet egész pontosan, de Kara egyszer úgy döntött, hogy visszasétált az iskolához és ott várja tovább a kocsit. Armi elveszett a győri belváros egyirányú utcáinak forgatagában, és telefonos egyeztetést követően próbált eljutni az iskoláig. Az sem könnyítette meg a dolgát, hogy Kara arra a telefonos kérdésre, hogy "Hol vagy?" többnyire azt a választ adja, hogy "Itt". Az se adott egyértelmű segítséget neki, hogy amit keres, az "Sárga épület" vagy esetleg "Nagy sárga épület a sarkon". Tömegével vannak ugyanis nagy sárga épületek a sarkokon, a győri belvárosban. Kara végül meg tudta adni az utca házszámot, ahol az iskola kapujában várt. De valami miatt ez sem segített.

Közben a másik kis csapat, Zénó és Róza telefonon hívott, engem, hogy Armi még nincs ott. Megnyugtattam őket, hogy kisebb logisztikai problémák adódtak, de tartsanak ki, Armi előbb-utóbb oda fog érni.

Azt már végképp nem értettem, hogy hogy került Kara a Bisinger sétányon lévő vizes játszótérre, ami a 2x2 sávon út másik oldalán van egyébként, de azt hiszem, végül ott tudott beszállni a kocsiba. Mindez kb 40 perccel a kitűzött időpont után történt, kb 100 méterre a buszmegállótól.

Armi fáradtan hozta haza a gyerekeket és saját bevallása szerint, annak ellenére hogy több hónapja dolgozik (és lakik) nálunk és kap tőlünk változatos feladatokat nap mint nap, ez volt élete legrosszabb megbízása. 

Eszembe juttatta ez a történet az a 2 évvel ezelőtti esetet, amikor Dórát kértem meg, hogy vigye reggel iskolába a fiúkat. Szintén beteg voltam akkor, talán, vagy elutaztam, nem tudom. Nem emlékszem a pontos részletekre, de a vége ugyanez volt: ő is azt mondta, hogy reggel 8-ra elfáradt.