Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

vasárnap, március 05, 2023

Zénó csacsog

 Apa főzés közben eldobta a fakanalat és elszaladt a boltba valamiért. Hosszabb idő telt el a szokásosnál, mire hazaért, én kezdtem aggódni, hogy hol lehet.

- Hát, valószínűleg elment tejért, tudod.. (van az a sztori, hogy a férj elmegy tejért/cigiért a boltba és évekig nem tér vissza)

- Ne bassz, tényleg tejért ment!

- Áá, az órái itthon vannak, azok nélkül nem költözik el.

- Ja, jól van, már látom is a kocsit, hazaért.

- Szerintem csak az óráiért jött haza.

Bejött, nem értette min röhögünk, elmeséltük neki. Majd ezzel vágott vissza:

- Jaa, csak találkoztam Klaudiával! (ez is egy belső poén, még tavalyról)

posted by szokoz | 7:56 du.