Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

szombat, október 09, 2010

Zénó telefonál

Z tegnap kihasználta, hogy mi elaludtunk helyette is a délutáni pihenő időben és kiment a konyhába felmarkolni a telefonjainkat. Ezt hallottam:
- Halló. Én a Zénó vagyok. Apa meg anya alszik. Szia.

Azt hittem, csak játszik, mert szokott olyat, hogy imitálja a telefonbeszélgetést kezében a készülékkel, de most valahogy tényleg felhívta B. Antal soproni lakost, a lezárt billentyűzet ellenére, és elbeszélgetett vele. A biztonság kedvéért az én telefonomat is ellenőriztük, azon Z. Eszter budapesti lakos felé volt indított hívás, nem tudom, annak során elhangzott-e valami érdemleges, vagy sem.