A kórházi élményekről

Elég vacak 2 napot töltöttem a kórházban, az első szobatársról egy teljes napig hittem azt, hogy haldoklik mellettem. Nem szólalt meg csak nyögött meg jajgatott, egy infúziós állványra volt rákötve és beszélni se volt ereje. Hasa láthatóan nem volt, nem értettem, hogy hogy került oda. Raktak valami csodaszert az infúziójába, így másnapra jobban lett: kiderült, hogy 9 hetes terhes és 2 hete fekszik kórházban, mert nem marad meg benne étel és már a kiszáradás fenyegette. Második terhessége már, az első is kb ilyen volt, a lombikbébi programban alkalmazott hormon injekció volt rá ilyen hatással. De kajáról nem lehetett beszélni előtte, mert rosszul lett.

A terhes osztályon a legdühítőbb az volt, amikor a szülési fájdalmak erősödésével olyan rosszul lett egy lány, hogy ki kellett mennünk a nővérekhez, hogy segítséget kérjünk neki. Azt mondták, jöjjön ki, mert ott benn a szobában úgyse tudnának mit kezdeni vele. Kitámogattuk.

A szülés vacak volt megint, de legalább nem tartott sokáig. 4 orvostanhallgató nézte végig a szenvedésemet, a jószívűségemet a JATE gyakorló általános iskolájából illetve gimnáziumából hozom magammal, továbbra is szolgálom a hazai felsőoktatást, amivel csak tudom. Aztán később jöttek védőnő tanulók hasat tapogatni, meg valami ötödéves lány csecsemő-hallásvizsgálatot készíteni. Utolsó nap egy Domina Erika nevű dietetikus hallgatónak töltöttem ki kérdőívet a táplálkozási szokásaimról, hogy boldog legyen.

A csecsemőosztály se volt sokkal jobb, mint a terhes osztály volt, de ott legalább volt mivel foglalkozni, mert kicsit jobb volt a társaság. Mondjuk én nem szóltam ott se egy szót se, de hallgathattam, amit a szobatársak beszélgettek. A kedvencem Szilvi volt, aki egy héliumos lufit kapott a barátaitól és a csecsemős kocsira kötötte. Mondták neki, hogy vigyázzon: nehogy a gyerek egyszer véletlenül apának szólítsa a korong alakú, mosolygós fejet ábrázoló lufit. Róla a császármetszés utáni második napon megkérdezték a liftben, hogy mikor születik meg a baba. Ettől kicsit ideges lett és érdeklődni kezdett a másodszor szülő szobatársaktól, hogy mikorra fog lemenni a hasa. Én csendben befordultam a sarokba, nekem addigra már alig volt hasam.

Mondjuk az első itthoni hétvégén a szomszédok G unokahúgának gratuláltak az udvaron és megdicsérték, hogy nem is látszik rajta, hogy most szült. Hurrá.

Etetési gondjaim viszont megint lettek és tiszta para voltam egész hétvégén, hogy sír a gyerek és nem alszik kaja után. Ma reggelre szerintem ez megoldódott, de azért még figyelem, hátha mégis alultáplált ez a gyermek.

A védőnőnek meg megmutattam a köldökét, nagyon hamar leesett a köldökcsonk, és szerintem púpos egy kicsit, a védőnő szerint lehet még ebből köldöksérv is, úgyhogy figyelni kell. Jó. Csak nem tudom, hogy mit figyeljek: fogalmam sincs milyen a köldöksérv meg milyen az egészséges, de még gyógyuló köldök. Szuper. És ez valószínűleg azért lett ilyen, mert a szülésznő nagyon rövidre vágta a köldökzsinórt, alig lehetett a csonk alá beférni tisztítani. A hálapénz persze már a zsebben. Nagyot nézne a doki, ha a 6 hetes kontrollon visszakérném. :)