Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

péntek, szeptember 12, 2014

Pizsamában autózunk

Ma hajnalban, iskolába menet Kara megkérdezte, hogy emlékszem-e, amikor mi ketten pizsamában autóztunk Mamiékhoz Ajkára. Nem emlékeztem ilyenre.

Zénó persze rögtön rávágta, hogy az nem velem volt, hanem Apával, és nem Ajkára utaztak, hanem a győri pályaudvarra, amikor olyan későn érkeztek meg a nagyszülők a busszal, hogy fürdés után, pizsamában ültek be a gyerekek a kocsiba, hogy értük menjenek.

Azt kérték, hogy máskor is hadd autózzanak pizsamában.