Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

vasárnap, szeptember 20, 2015

Kara lerajzol engem

Ezen a rajzon én vagyok! Rózsaszín a pólóm, sárga-arany koronám van, amin kristályok ülnek. A fejem feletti felhőből sosem esik eső, és egy nagy napocska süti az arcomat, a művészúr szerint. Tehát ez most nem a klasszikus Anya-gyerekrajzot-elemez rovat, Kara esetében csak idézni kell az elhangzottakat.

A legszebb pedig a szemem lett, nincs vita:



Címkék: ,

posted by szokoz | 11:12 de.