A 00:30-as ébresztő története

Tegnap autóztunk és egy ponton elhangzott, hogy 30 perc múlva meg fogunk érkezni. Zénó elővette a telefonját és be akarta állítani a stoppert, hogy tudja követni, mennyi van még hátra, de sajnálatos módon az ébresztőóra funkción sikerült beállítania 00:30-ra. Ez valósznűleg neki se tűnt fel, nekünk pedig hát legkevésbé sem. 

Egészen addig, amíg hajnali fél 1-kor be nem kapcsolt az a nyüves "Itt van a Gumimaci" dallam, jó hangosan, a földszinten, a töltőn hagyott telefonból. Felébredtem, nem értettem. Hogy ki hívja a gyereket ilyenkor? Géza? De miért? Vagy mi ez? Ébresztő? Reggel van? Hány óra? Mit csináljak, hogy elhallgasson? Felébresztem Apát. Ennél jobb ötletem nem volt.  

Apa volt tehát a szerencsés, aki lement intézkedni meg bosszankodni. Több csúnya szó elhangzása után visszafeküdtünk.

Reggel mondom a még mit sem sejtő gyereknek, hogy milyen kalandunk volt a telefonjával az éjjel és hogy Apa milyen morcos volt éjjel, hogy fel kellett kelnie. Zénó épp kezdte elszégyellni magát, amikor meghallottuk Apa lépteit a lépcsőn. Akkor még bevittem neki az utolsó találatot:

- Fiam, most lesz egy kellemetlen beszélgetésed Apáddal! 

;-)