Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

csütörtök, szeptember 27, 2018

Róza fáradt

Róza életében először érezte fáradtnak magát ma reggel. Ez volt kb a nap fénypontja, reggel 7.30-kor.

A kisasszony masszívan átóbégatta a tegnap estét, kb 20-22 óráig, teljesen kétségbeesve attól, hogy nem tud a szobájában táblázni mert nem ér fel oda az internet rendesen. Próbáltam neki mesét olvasni, nem volt jó. Felajánlottam a telefonomat, hogy azon nézzen videót, nem volt jó. Elkezdett úgy hisztizni (imitálni a sírást), hogy én már attól féltem, hogy másnapra bereked.

Nem tudtam elmagyarázni neki, hogy olyan dolog miatt hiába kiabál, amin nem tudok segíteni. Hiába magyaráztam, hogy késő van és inkább aludnia kellene. Egy ponton ott hagytam, megunva az egyoldalú beszélgetést, és elindultam fürdeni. Akkor velem jött és ott folytatta mellettem a fürdőszobában. Nem zavarta, hogy senki nem figyel rá.

Hajmosás után abbahagyta, szerintem ő is megunta hallgatni saját magát, és akkor már lehetett vele normálisan beszélgetni. Visszamentünk a szobájába és lassan elaludt.

A reggeli kelés ezek után elég nehézkes volt, az óvodába érkezve pedig a fejemhez vágta, hogy ő (!) fáradt. Majdnem szembe röhögtem.