Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

kedd, május 02, 2023

Egri csillagok

Kara osztálya - nem kis meglepetésre - az Egri csillagokat kapta idén kötelező olvasmánynak. 

Azért nem értettem, mert a Kazinczyban már Zénónak is kortárs műveket kellett olvasni, A király beszédét, Gyűrűk urát, Éhezők viadalát, például, ezzel az Egri csillagokkal feladták a leckét szegény Karának, aki ráadásul tényleg nem hajlandó olvasni.

Nemhogy olvasni, tévét se néz, a 10 perces YouTube videóknál hosszabb dolgok nem kötik le a figyelmét, ez ilyen generációs degeneráció náluk.

Szóval jött az infó, még valamikor decemberben, hogy ECS-t kell olvasni. Próbálkoztunk először azzal, hogy oké, olvassa el, van 5 hónapja, májusra kell belőle az olvasmánynapló. Nem sikerült, még csak elkezdenie se.

Próbáltam azt, hogy én felolvasom neki, csak üljön mellém, és hallgassa. Egy fejezetig jutottunk, közben is állandóan meg kellett állni idegen kifejezéseket magyarázni. Többet nem volt hajlandó még erre se.

Jött az ötlet, hogy letöltjük a filmet. Igaz, hogy fekete-fehér, meg rossz hangminőségű, alig lehet érteni, de legalább nem tart hónapokig, csak 2 óra. Azt már sok könyörgéssel, kb 5 etapban sikerült végigszenvedni, de tényleg minden alkalommal veszekedni kellett érte. Végignézte, örültünk. Már csak az olvasmánynapló volt hátra.

Szerencsére a szomszédban él két nagyon segítőkész magyartanár nagyszülő, akik még le is diktálják a gyereknek az olvasmánynaplóban megfogalmazott kérdésekre a választ (a mi gyerekeinknek tényleg csak megszületni volt nehéz, de egyik-másiknak még az se). Azonban ez a feladat sose készült el.

Kérdezgettem áprilisban, hogy mikorra fog kelleni ez a cucc, mert mindjárt itt a május. Kara mindig azt válaszolta, hogy nem tudja. Kész. Nem kérdezett meg senkit, nem nézte meg a ClassRoom-ban, egyszerűen csak nem tudja és pont.

Május 2-án kimeneti mérés volt a kompetencia tesztekből. Pont előtte kérdeztem meg, hogy mikorra kell ez a sz@r, mert már kicsit ideges voltam tőle én is, de még mindig nem tudtuk a dátumot. Bement a gyerek kompetenciát írni és azzal jött haza, hogy mára kellett. De szerencsére pont kompetenciamérés volt, úgyhogy csak holnap lesz irodalom óra.

Délután hazajött, és még mielőbb mi hazaértünk volna az irodából, átszaladt Gézához és leírta, amit a nagyapja diktált. Mire hazaértünk, már büszkén mesélte a sztorit és hozzátette: viszont már majdnem kész is van! 

Egy délután alatt megírta és másnap beadta, mintha mi sem történt volna.