Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

hétfő, november 09, 2015

Baj van.

Apa végérvényesen beleszeretett a lányába.

 :(

Az viszont újdonság, hogy ezzel a gyerekkel végre lehet együtt aludni. Ez úgy derült ki, hogy egyik éjjel annyit nyavalygott, hogy végül a mi szobánkban kötött ki, mert semmi nem használt a nyekergés ellen. A legnagyobb meglepetésünkre nem ugrándozni kezdett, mint korábban a fiúk tették, hanem lefeküdt és engem a lábával, apa szakállát pedig a kezével gyömöszölte. Cuki gyerek, tényleg.