Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

péntek, augusztus 24, 2018

Murano, 2018

Muranoban régen jártunk, és a rossz idő miatt strandolni se lehetett, úgyhogy kimentünk az üvegművesek szigére a fiúkkal. Nagy meglepetésünkre be akartak (!) menni az üvegmúzeumba, és hosszasan, szájtátva-hüledezve, kiállítási tárgytól kiállítási tárgyig szaladgálva, fejeket kapkodva, teljesen elragadtatva nézték végig az összes kiállítótermet és nagyon tetszett nekik, amit láttak. Nagyon büszke vagyok rájuk.

Ez egy kávézó a vízparton:
 Ilyen hangulatú Murano az esőben:
 Ez a legszebb épület a szigeten:
 Sirályok mindenfelé:
 Még egy látkép, még esőben is nagyon hangulatos:

posted by szokoz | 1:03 du.