Új tanév

Már csak 2 hét és megint szeptember.

Olyan nyarunk még sose volt, mint az idei, hogy a gyerekek az első naptól az utolsóig nyaralnak. Nem tudok elég hálás lenni Mamiéknak a segítségért. És olyan nyarunk se volt még, amikor ennyit dolgoztunk volna.

Sűrű tanévünk kezdődik, három gyereket hátom helyre kell vinnem reggelente, 7.45-re és 7.50-re. Logisztikai rémálom kategória. Zénó kapott egy rollert, hogy az ő sulijához ne kelljen odakanyarodni, csak kitesszük egy közeli helyen és onnan begurul önállóan. Amikor nem esik az eső. Vagy a hó.

Kara iskolaváltása is szóbakerült és még mindig úgy érezzük, hogy jobban járna ha átíratnánk a közeli gyakorlóba, de ő maradni akar.

Róza meg egyszerűen nem is akar hazajönni. Örül ha lát, (ennek azért őszintén örülök), de ha hazaindulok Ajkáról, ő mindig maradni akar. Hétvégére se akar hazajönni. Azt mondja, ő már ott lakik Mamiéknál. Ez az a mondat, ami leginkább aggaszt engem, ha a szeptemberi iskolakezdésre gondolok. És hogy mostanában sokáig alszik reggel. Nehéz évkezdésünk lesz.