Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

hétfő, szeptember 10, 2018

Túráztunk a Hohe wand-on

Ennél az egy képnél nem is kell több összefoglalónak. Napom, évem, életem, egy képben:

De, azért kell több is, mert nagyon szép helyen jártunk. Szurdoktúrán:
 Fenyveserdőben, ahol a fiúk fényképeztek is:
 Ilyen szép összefüggő volt az erdő:
 Bohóckodtunk egy feszület előtt:
 Rózát pedig Apa cipelte, amikor elfáradt:
 Ezt meg a végére, bohóckodásból sosem elég:
 Juhokat meg kecskéket is simogattunk:

posted by szokoz | 12:57 du.