Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

szombat, augusztus 25, 2018

Velence 2018

Egy utolsó hosszú hétvégére elhoztuk a fiúkat Velencébe. Voltak feltételeink. Strandolunk, várost nézünk, de pihenhetünk is.

A pihenés rész nem biztos, hogy teljesül.

Kara zuhanyzás után megmosta a kisállatát, Mókit. Törölközővel meg is törölte utána. Felöltöztette és lefektette. A rendetlen Móki mindkét lába lelógott az ágyról. Kara is ugyanígy akart feküdni, aztán leeett az ágyról. Ekkor mentünk át a gyerekek szobájába megkérdezni, hogy min vihognak annyira, alvás helyett. Másnap reggel pedig elrejtették az alvóállataikat a takarítónő(!) elől. Zénó a párnája alá dugta (milyen eredeti), Kara pedig bedugta a radiátor mögé (milyen megfontolt).

Kara állatainak ilyen furcsa nevei vannak. A papagáj Papi, a nagy papagáj Nagypapi, a liba Libi, a Minecraft plüss neve Kissárga, a napraforgó pedig Napi.

Karának más jeles pillanatai is voltak. Például amikor rá akarta csukni az esernyőt a saját fejére, hogy ne vesszen el. Mármint az esernyő.

A szállásunkkal elégedettek voltunk, a reggeli kilátás ámulatbaejtő, Velence látképére ébredni egészen különleges. Hát még amikor épp egy ötemeletes yacht kanyarodik be az ablakunk alatt, privát helikopterrel a tetején. Jó reggelt.