Velence, 2018

A lagúnák most is el elbűvölték a fiúkat. Elég nagy meglepetés volt, hogy a legúnákban szemmel látható méretű medúzák is élnek. Ez úgy derült ki, hogy azon a részen, ahol a katonai bázis van, és le van zárva a csatorna (egyirányú utca lett belőle), és nincs átjáró hajó forgalom, Zénó meglátott egyet és szólt, hogy nézzük meg mi is. Mi persze kapásból mondtuk neki, hogy oké, persze, itt nincsenek medúzák. Odanéztünk, és mégis volt. Sok, tenyérnyi, mozgó medúza volt a vízben, alig hittük el.

 Zénó rákattant a tengeri herkentyűkre. Egy akkora tál vackor evett meg, hogy azt hittem, le fog fordulni a székről. Volt ott kagyló, kis rák, kalamári, meg minden egyéb, amit fel se ismertünk.

 Ez a Norwagian Spirit, ami első nap hagyta el a kikötőt, amikor megérkeztünk. Ilyen közel mentünk hozzá a komppal. (Másnap láttuk az MSC Poesiát is.)

 Meg ilyen közel:

 Kara boldog, mint mindig:

 Ezzel a komppal mentünk közel az óceánjáróhoz: