Kara szóbelizik

Ma volt Kara szóbeli felvételije a Kazinczyba. Vártuk már nagyon, túl akart lenni rajta mindenki.

Egyedül Zénót nem izgatta különösebben a dolog, de aznap már ő se tudta leplezni, hogy érdekli a téma: megvárta Karát a suliban tanítás után, kérdezte, hogy mikor érünk oda, elmesélte neki, hogy ki fogadja majd a bejáratnál, melyik tanár, melyik teremben melyik tanárt látta a bizottságban, stb. Aranyos volt, hogy még ekkor is próbálta fenntartani azt a férfias látszatot, hogy ő megingathatatlan, közben meg nagyon is törődött Karával. Nyugtatgatta, focizott vele, beszélt hozzá.

A várható kérdéseket lejátszottuk az előző hetekben: miért jelentkezett ide, melyik a kedvenc tantárgya, melyik iskolából jön, van-e rokona a suliban, stb. Azt is megbeszéltük, hogy ezekre már nincs helyes vagy helytelen válasz, most már csak arra kiváncsiak, hogy ő milyen személyiség. Az egyetlen rossz válasz tehát az, ha nem válaszol. Annyira azért ne legyen lámpalázas, ha lehet.

Karát az igazgató úr hívta be a bizottságába, (már az időpont miatt is ő keresett engem előző héten), úgyhogy mondtuk is neki, hogy aki meghallgatja, az az intézményvezető lesz, személyesen.

Az iskolába nem mehettem be, az utcán vártuk őt, izgatottan, és mikor már minden lány kijött, akivel együtt metónt be, egy turnussal, már bementem érte, hogy megnézzem, hol lehet. Hosszan beszélgettek tehát Tibor bácsival, Kara nagyon jól érezte magát, még meg is nevettette az igazgató urat, erre nagyon büszke volt.

Most már csak 2 hónap várakozás következik és megtudjuk az eredményt.