Szalagavató after

Zénóék a szalagavató után afterpartira mentek, ami meglepően korán véget ért, két óra múlva márá haza is értek.

Másnap viszont, Lili családjához mentek szülinapozni. Úgy volt, hogy este 10re haza fog jönni, de nem így lett. Senki nem volt ébren, amikor hajnali 1kor kinyitotta a szobánk ajtaját.

Soha nem szokott benyitni a hálószobába, de most határozottan bejött, körbe kerülte az ágyat és G oldalánál hangosan bejelentette, hogy ő hazaért. Indoklást nem mondott, részleteket nem közölt, de akarta, hogy tudjuk, hogy ő hazaért.

Kicsit értetlenül kérdezgettük, hogy valami baj van-e, vagy történt-e valami, mikor jött haza, hogyan, stb, de nem derült ki semmi, mert a gyerek egyszavas válaszokat adott.

Akkor rájöttünk, hogy mi a helyzet, mondtuk neki, hogy oké, menjen most már lefeküdni.

Reggel ebből az egészből semmire nem emlékezett. 

Szalagavató

Én nem értettem, mire jó egy szalagavató, de azért összességében nagyszerű programot raktak össze a gyerekek. 

Volt szalagtűzés, keringő, osztályvideó remek forgatókönyvvel, és egy modern tánc a végére.

Ezt a Mécs Lászlóverset pedig Nagy Noel szavalta el, aki Kara osztálytársa:

Amikor születtem, nem jeleztek nagyot
messiás-mutató különös csillagok,
csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.
A többiek láttak egy síró porontyot,
de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot,
mintha babusgatná a szép napkorongot.

Maga adta nékem édessége teljét,
úgy ajándékozta anyasága tejét,
hogy egyszer földnek bennem kedve teljék.
Isten tudja, honnan, palástot kerített,
aranyos palástot vállamra terített,
fejem fölé égszín mosolygást derített.

Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat,
ma is úgy szolgál ki, főzi vacsorámat,
mint királyi ember királyi urának.
Amerre én jártam, kövek énekeltek,
mert az édesanyám izent a köveknek,
szíve ment előttem előre követnek.

Amíg ő van, vígan élném a világom,
nem hiányzik nekem semmi a világon,
három bánat teszi boldogtalanságom.
Az egyik bánatom: mért nem tudja látni
egymást a sok ember, a sok-sok királyfi,
úgy, ahogy az anyjuk tudja őket látni?

A másik bánatom: hogyha ő majd holtan
fekszik a föld alatt virággá foszoltan,
senki se tudja majd, hogy királyfi voltam.
Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna,
minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna:
kamatnak is kevés, nagyon kevés volna.

Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna
s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna,
az én köszönetem így is kevés volna.
Hogyha a föld minden színmézét átadom,
az ő édességét meg nem hálálhatom,
ez az én bánatom, harmadik bánatom.

Sűrű az ősz

 Zénónak sűrű lett az őszi programja.

Megcsinálta szeptemberben a 12-es különbözeti vizsgát angolból. Ötös lett.

Lement az előrehozott, emelt szintű nyelvvizsga írásban és egy hét múlva szóban.

Másnap nyelvvizsgázni ment, C1, írásbeli és szóbeli.

A következő szerdán biológia OKTV, a rákövetkező hétfőn kémia OKTV.

Közben vezetni tanul, nemsokára forgalmi vizsgát tesz.

Végre Róza ölébe ült

 

Z.18

Egy kollégámnak múlt héten megszületett az első gyereke. Kiírta a céges chatfolyamba, hogy örömmel értesít minket, hogy aznap megszületett, blabla. Kicsit sajnáltam őt, hogy neki az első napja van, és rögtön az jutott eszembe, hogy mennyi éjszakázás, aggódás és feladat áll előtte, viszont büszkeséggel gondoltam arra, hogy én - vele ellentétben - hamarosan az "utolsó" napot töltöm klasszikus értelemben vett gyerekneveléssel, legalábbis az egyik gyerekem tekintetében.

A céges chatben félreérthető lett volna, itt szerencsére lehetek irónikusan őszinte lenni.

Örömmel értesítelek Titeket, hogy Zénó ma betölti a 18-at, elvégeztem a feladatot, amit vállaltam, illetve együtt vállaltunk 2007-ben. Sikerült egy boldog, kiegyensúlyozott, magabiztos, céltudatos és okos embert hozni erre a világra. Aki ismeri őt, az tudhatja, hogy túlzás nélkül lehet ilyen kijelentéseket tenni róla. Innen már elrontani (őt) nem lehet.

Nyilván nem lennék ennyire büszke, ha azt gondolnám, hogy ez pusztán a véletlen műve. Gábor és én sok energiát fektettünk ebbe a 18 évbe, és ebbe a felnövekvő kis emberbe ott a montázs közepén. Szerencsére az alapelveink az első perctől kezdve egyeztek, sokat segített, hogy nagyon ritkán vitatkoztunk alapkérdéseken és jól kiegészítettük egymás tulajdonságait és készségeit. Enélkül nehéz lett volna.

Ha ránézek Zénóra, azt érzem, hogy valahogy jól sikerült minden, ez az ember "készen van". Apai és anyagi ágról is a legjobb tulajdonságokat örökölte, ami mondjuk tényleg véletlen, szóval a nature and nurture is rendben volt. Gond nélkül veszi az akadályokat, nem parázik semmin, elintéz bármit, megtanult főzni, lehet rá számítani és igazi támasza a barátnőjének. Ez utóbbi miatt különösen jó érzéseim vannak.

A Mesehabra viszont nem írok róla több bejegyzést. Ez az utolsó bejegyzés a nagyfiam gyerekkorának végéről.

(Ez nem is lett irónikus, totál el vagyok érzékenyülve)

Szeptember 1.

Most jöttem rá, hogy már egy éve nem írtam a blogba, úgyhogy ez a szeptemberi iskolakezdés jó alkalomnak mutatkozik arra, hogy ismét lenyomatot készítsek a gyerekek mindennapjairól. 

A nyár folyamán mindhárom gyerek, de leginkább Kara, átfordult éjszakai üzemmódra, ő délután ébredt, éjjel volt aktív. Eddig nem piszkáltuk, de kíváncsiak voltunk, hogy fog ez a gyerek reggel 8ra beérni a suliba.

Hát, ugyanúgy, ahogy eddig minden szeptember elsején: már 6.30-ra bement! Az ő iksolájukban nincs ültetési rend, érkezési sorrendben foglalják el a helyeiket az osztályteremben, ami utána júniusig érvényes. A lúzerek tehát 8.00-ra mennek suliba, a megfontolt, előrelátó, gondos gyerekek azonban nyitásra mennek és lefoglalják az ülőhelyeiket a hátsó sorban.

97% KRESZ teszt, 0% para

Zénó elkezdett vezetni tanulni. Hónapokig készült a KRESZ vizsgára.

A terv szerint a nyár végére már jogosítványa is lehetett volna, de a KRESZ-szel elment az idő, már tök mérges voltam rá, hogy halogatja, meg nem is láttam, hogy készült volna rá.

Aztán eljött a vizsga napja. Odamentünk, lazán bement, 12 perc múlva kijött, 97%-os eredménnyel.

Megint úgy érzem, hogy feleslegesen aggódtam, és simán lehet, hogy ennek a gyereknek MINDEN ilyen könnyen fog sikerülni az életben, de erre még mindig nem állt át az agyam. Majd ha felvették, elvégzi, lediplomázott, akkor elhiszem örökre. Addig még kitartóan aggódok.