Huncut gyerek kekszet rág

Fiam, te favágónak készülsz?

Bamba képpel, kockás ingben. Nagyon férfias.

Elindult

Zénó tegnap minden előzetes bejelentés vagy hírverés nélkül átszelte a nagyszobát. Két lábon. A járása leginkább az alvajárókéhoz hasonló, a két kezét maga előtt tartva halad előre a kiszemelt útvonalon. Tetszett neki a dolog, rögtön meg is ismételte, majd kis idő múlva az előszobát is bejárta.

Rávezetésképpen járóedzést tartott délután a játszótéren, persze csak kéz a kézben, mint addig mindig, de már akkor gyanús volt, hogy itt valami készül. 40 percig ment egyfolytában, körbe-körbe a játszótéren meg a mellette lévő betonpályán, egészen a buszmegállóig, ahol alaposan megfigyelte a buszokat, majd kezdte újra az elejéről. Nekem már majdnem leszakadt a derekam.

Örömében reggel 6kor kelt, gondolom, fel kell dolgoznia az új élményeket, és az izgatottság nem hagyta aludni. Ő meg engem nem.

Z a játszótéren múlatja idejét

Zénó kitekint

Harry 'Z' Potter

Volt egy váratlan találkozásunk egy nyitott fiókkal. Zénó nyert.

Puszi

Még mindig nem akar puszit adni, pedig minden ébredés után követelőzök egy sort és megmondom neki, hogy addig nem mehet sehova, amíg nem adott puszit. Rá se hederít. Már azzal is fenyegetőztem, hogy összefirkálom filctollal, de semmi. Esze ágában sincs megpuszilni. Rémes.

A kanapé

Gond van. Megtanult segítség nélkül felmászni a kanapéra. Mostantól egy pillanatra sem lehet elfordulni, a kanapé veszélyes üzem. Mellette van a terrárium, éles üvegből, amibe jól bele lehet ütni a fejünket, a kanapé széléről meg jól le lehet esni, akár a szőnyegre, akár a betonra az utcán. Éljen. Mi jön még? Jövő héten sziklamászás?

Futólépés

Egyébként, a futócipőről jut eszembe: szerintem Z először futni fog megtanulni, aztán ha elfárad, már csak sétára lesz ereje, majd legvégül ácsorog majd egyhelyben, pont fordítva, mint kellene.

Ugyanez volt a mászással is. A rendes gyerekek először megtanulnak ülni, aztán mászni, aztán felállni, meg lépegetni. Az én fiam a mászást, a felállást és a támaszkodva lépegetést elintézte 3 nap alatt, és csak hónapokkal később jutott eszébe ülni, mindig volt valami fontos dolga, ami miatt elmászott.

A járással is ez van, egyensúlyozni nem jut eszébe, nincsenek lassú, megfontolt lépegetések, elindul, marha gyorsan lép egyet-kettőt, aztán térdre rogy. Állni nem szokott. Mindig siet valahová.

Egy éven túl

Ahogy az én tüneményes, sosem hisztis, mosolygós fiam elkezdett járni tanulni, elkezdett megszabadulni ezektől a büszkeségre okot adó, nagyon pozitív tulajdonságaitól.

A babakocsit utálja. Ránézni sem bír, olyan erővel feszíti magát homorú alakba, ha nem akar beleülni, hogy alig tudom megtartani. És ordít. Az én fiam. Ordít. Meg vörös a feje az idegességtől.

Sétálni akar. De nem akármerre ám, hanem amerre ő akar. Hiába mondom, hogy a másik irányban parkolunk, és el kellene már érni a kocsit, ő megy az ellenkező irányba és nem tűr ellenkezést.

A játszótéren randalírozik. A hinta bébiknek való, az nem köti le hosszú időre, és egyelőre négykézláb végez helyváltoztató mozgást, a kismotorról se ér le a lába, de a csúszdán igazi pokolfajzattá válik és egyedül (!) indul el lefelé, akár 160 cm magasról. Nincs tériszonya, csúszni akar. A játszótérről hazaindulás egy rémálom, folyton maradni akar. Veszekedni még nem tud, hisztizni viszont már igen.

A bevásárlást sem tűri olyan jól, mint eddig, ki akar jönni a babakocsiból, feszíti magát, vörös fejjel ordít, aztán ha felveszem, akkor meg (1) letörik a kezem a súlya alatt, (2) minden cuccot meg akar fogni a szállítószalagon, és ordít, ha nem engedem. Mások megvásárlásra szánt élelmiszereit nem előnyös összenyálazni, de ezt se érti, hiába mondom.

Hazafelé a lépcsőn egyedül szokott már jönni felfelé, de néha elkalandozik, megáll, visszafelé indul el, aztán a végén csak meg kell fognom és felcipelni a pelenkás nagy fenekét, de az se tetszik neki, egyedül akar jönni. De mégse jön. Áááá.

Az etetést se szereti, minden áron egyedül akarja kanalazni az ételt. Azt meg én nem szeretem, mert a főzelékek nagyrésze cseppfolyós állapotú, nem akarom, hogy összeszerkessze magát főzelékkel. Így is takarítok eleget a konyhában. De ha én adom, az nem jó. Általában kiegyezünk abban, hogy nála is van egy kanál, meg nálam is, de szokott olyan hisziket levágni, hogy vörös a feje és kiabál, hogy belenyúlhasson a tányérba a kanalával. Hurrá.

Mindent egyedül akar csinálni. Sétálni, enni, lecsúszni, a kanapé támlájára felállni, mindent. Ezt hogy hívják? Önfejűség vagy önállóság?

Puszilgatni nem nagyon hagyja magát, csak ha annyira bele van merülve valamibe, hogy nem tűnik fel neki, hogy mi történik. Ha hozzám is bújik néha-néha, legfeljebb csak 2 másodpercre, aztán rohan tovább a dolgára. El is vagyok felejtve.

Bezzeg amikor rosszat álmodik éjjel. Akkor kellek neki.. Akkor senki más nem jó. Persze ilyen ritkán fordul elő, általában jól alszik.

Ezen is meglepődtem, a szülinapja után megint elhatároztam, hogy leszoktatom az éjszakai evésről, hadd aludjak már én is rendesen végre. sokáig röhögtem a bébipempők marketing szövegein, hogy 'Kedves Anyuka, akarja, hogy gyermeke átaludja az éjszakát? Vegye meg ezt a pempőt, mert ez olyan laktató, hogy reggelig alszik tőle a kisded.' Ja, ha ez így menne. Rohadt marketinges gerillák, rámennek a kialvatlan anyukák pénztárcájára egy ilyen ostoba, átlátszó szöveggel, és azt hiszik, hogy ettől a nép majd bedől és tömegek fogják vásárolni a vackaikat. Aztán egyszer vettem egy tejberizs pépet. Tejpépünk van, tejbegrízt is szoktam neki csinálni, de tejberizst nem, és Apának az a mániája, hogy rizst kell etetni a kis Razziával. Aztán bevált. Már az első éjszaka végig aludta az éjszakát. Döbbenet. Persze nem tudom, mi van benne, lehet, hogy csak simán altatót kevernek bele, tiszta átverés az egész, de működik.

Apa és fia

Ott a kutya, igen

Kényelem az etetőszékben

Zénó körtét rág

Füred

Tegnap Füreden rákapott a gyerek a sétára. Úgy egy órán keresztül csak sétálni volt hajlandó, ha kézbe akartam venni, vagy esetleg a babakocsiba akartam betenni, ordítani kezdett. Ahogy letettem, már vigyorgott és indult megint sétálni.

Én azt hittem, ettől majd jól elfárad, aztán hazáig csend lesz a kocsiban. Persze. Ugyanannyit nyűglődött, mint máskor szokott, nem szereti, ha be van csatolva, menni akar állandóan. 8 körül értünk haza, még akkor se aludt, pedig jó szokása szerint azért a városnév táblánál mindig bealszik, ha utazunk, és természetesen a célállomás táblájánál nyomja el az álom. De tegnap még ezt se.

Ma reggel egymást etettük: nála is egy kanál, nálam is, én az ő szájába toltam a kaját, ő az enyémbe.

A kedvenc ajándék

1st bday

Szülinap

Tavaly ilyenkor már javában erőlködtem a szülőszobán. Régen volt. Alig emlékszem rá.

Kicsit sem kapkodtuk el a készülődést, a répatorta nem készült el, ajándékok is csak hétvégére lesznek meg, a dekrációt pedig a rokonság hozta. Volt lufi, Micimackós tányérok és poharak, gyertya és lángszóró. Egész nap egyetlen értelmes képet sem sikerült csinálnom a gyerekről, aki persze boldog volt, de nem jobban, mint bármely más napon.

Felvettem viszont a kapcsolatot a bölcsödével, méghozzá pont ezen a jeles napon. Kémeink jelentették, hogy várnak minket, mehetünk beíratkozni. Pénteken meglátjuk, mit mondanak.

Ahogy telik az idő, azért egyre gyakrabban nézek az órára, pont, mint egy évvel ezelőtt. 22:28-kor született meg Zénó.

Férjem.jpg

Neve: Kovács Apa

Kora: 37 év

Haja: nincs

Szeme: szigorú

Igazolványkép

Neve: Kovács Áron Zénó

Kora: 1 év

Haja színe: barna

Szeme színe: barna