A szuperhős

Zénó hozzászokott a porszívóhoz. Kénytelen volt, náthásan csak gépi segítséggel lehet tisztán tartani az orrjáratait. Nem mondom, hogy szereti, de a kezdeti nehézségeket 1 nap alatt legyőzte és ma már nem csak az orrsprayt tudom beletolni az orrába, hanem a porszívót is oda engedi. Hurrá.

A hátát mindenképpen meg akartam örökíteni, így húzza fel magát a polcra öltözés közben / helyett, így remekül látszik a kidolgozott felsőteste.

A napi programunk is átalakult, 3 alvás helyett már csak kettőt iktat be naponta és az időpontok is változtak, délelőtt tudunk sétálni menni, mindenesetre szokatlan még nekem, hogy olyankor ébren van.

Elkezdett állni, még bizonytalan és azonnal indulni akar, nem ácsorog feleslegesen egy helyben, mert neki dolga van..

Készülődés

Nem tudok választani az interneten elérhető répatorta receptek közül. Igaz, mindegyik tele van vajjal, cukorral, liszttel meg étolajjal, ennyi erővel akár kacsazsírban tocsogó csokitömböt is süthetnék az ünnepeltnek.

Egyben megkérem valamelyik testvéremet, hogy adjon kölcsön egy tortasütő formát a jövő hétig. Köszi.

Az első szavak

hinta (esetenként tisztán kivehető a hinta-palinta szókapcsolat)
hapci (ez után nevetni szokott, amolyan viccnek szánja)
halló (a távirányítót a füléhez biggyeszti és annak mondja, célirányosan)

Z beteg

Z furcsán viselkedik mostanában. Szerintem beteg, csak jól bírja. Nem lázas, de folyik az orra állandóan, éjjel nem tud aludni, mert nem tudja a szájon át venni a levegőt, meg úgy cumizni se lehet. Nyűgös, ölben akar lenni, hisztizik, ha az orrát akarom megtörölni, a porszívó meg esküdt ellensége. Orrsprayt is vettem neki, nem nem lehet használni, mert azt se engedi az orra közelébe, én meg még mindig nem vagyok polip.

Kapott citromos teát, mézzel. Kaját nem nagyon fogad el, szinte csak tejet iszik. Gondolom, a torka fáj. Egyébként nekem is. Múlt héten pedig végigordított egy fél órás etapot egyik éjjel, olyan fájdalmai voltak, hogy már az ügyeletet hívtuk és össze volt készítve a kórházi csomag, de mire tényleg indultunk volna, hatni kezdett a fájdalom csillapító, amit beadtunk neki és lassan elcsendesedett. Azóta meglehetősen felszínesen alszom, hallgatom, hogy kap-e levegőt, rendesen szuszog-e, alszik-e, vagy mit csinál.

Éjjelre több ruhát kap, takarót hiába teszek rá, mert kigurul alóla, a hálózsák meg vastag, nem nyári darab. Ma elmegyünk vele orvoshoz, úgyis aktuális az egyéves vizsgálat.

Én mostanában csak ilyet tudok:

A búsképű lovag

Versenyt hirdetek. Aki le tudja fényképezni Zénót úgy, hogy nem lóg ki a szájából a telefonom (vagy egy távirányító), az elviheti egy egész napra. De vigyázat: Zénó nagyon korán kel!

Z alszik

Vannak pillanatok, amikor elfog a kényszer, hogy benézzek a gyerekszobába meghallgatni a pelenkabetyár szuszogását. Néha csak nézegetem, néha meg is simogatom, néha pedig fulldokolva rohanok ki Apához, hogy jöjjön be ő is. Például ilyenkor.