Az első Kisbácsai Zokniháború

Ma reggel kitört az 1. Kisbácsai Zokniháború. Úgy kezdődött minden, hogy az igazságtalanul elnyomott társadalmi rétegek (házimunka közben), végső elkeseredésükben egymás ellen fordultak.

El kellett mennünk óriáskerekezni

Róza hónapok óta azzal nyaggat, hogy üljün fel az óriáskerékre. Azt is kikötötte, hogy naplemente után akar menni, mert nem a várost akarja látni, hanem a fényeket.

 Eddig tudtam halogatni. Én ugyanis nem akartam télen menni, éjszaka, a hidegben. Kértem, hogy halasszuk el addig, amíg jobb idő lesz. Aztán rászántam magam.

 Beöltöztünk azért melegen. Róza nagyon jól érezte magát, Kara ugrálással szórakoztatta magát, amitől viszont Zénó beparázott a gondolában. Neki a repülés se volt komfortos, most pedig az óriáskeréken feszengett egy kicsit, de azért ő se akart kimaradni a buliból. Csak nem szereti mostanában, ha fényképezem.

Róza úszik

Bár ezen a fotón nem látszik, de a februári szülői betekintésen kiderült, hogy Róza csaknem megtanult úszni. Rendesen gyorsúszik, viszonylag szabályos kar- és lábtempókkal, csak az ámulattól elfelejtettem fotózni és videózni.

A márciusi utolsó edzésre beküldök Apa naptárába egy meghívót, hogy még véletlenül se szervezzen rá semmit és el tudjon jönni ő is megnézni ezt a csodát.

Jutka néninek nagyon hálás vagyok, amiért 6 hónap alatt ebből a nagycsoportos óvodás lányból kihozta a maximumot. Azért is nagy büszkeség ez nekem, mert legutóbb a judo edző mondta ugyanezt Rózáról, hogy mosolyogva, nagy vidáman végig dolgozza az edzéseket, és minden feladatot elvégez, amit mondanak neki. Az úszáson is ez van: az ovis csoportban minden feladatnál Róza áll a sor elején, elhangzik a feladat, Róza megcsinálja, a többiek meg próbálkoznak ügyesen.

Tök kész vagyok ettől a lánytól.

Farsang 2020

Az idei farsangra elkészült a Minecraft jelmez 3.0.

A korábbi évek tapasztalataira alapozva idén is egy kockaembert készített Apa Karának, miután rájöttünk, hogy az iskolaváltás miatt simán el lehet sütni idén is a jól bevált ötletet.

A mérés, vágás, ragasztás 2x6 órát vett igénybe, ami egy komplett szombat-vasárnapot jelentett, ahol többnyire Karának is jelen kellett lennie. Vasárnap estére eddig jutott Apa:

 Hétfőtől csütörtök estig pedig a festés zajlott. A végeredmény ha lehet, akkor még tökéletesebb lett, mint az eddigi jelmezek voltak, az osztálytársak teljesen el voltak ájulva, alig tudtam lefényképezni Karát a beöltözés után, mert úgy körbeállták a gyerekek, hogy nem volt szívem arrébb lökdösni őket egy fotó kedvéért. A tanárnénik is nagyon elismerően nyilatkoztak a hatalmas munkáról, egyedül az iskolai zsűri nem értékelte sokra az erőfeszítéseinket, és érthetetlen oknál fogva egy bolti jelmezt sikerült győztesnek hirdetniük, amit általános ellenszenv fogadott.

A sok beteg hiányzó miatt lesz egy második osztályfarsang is, úgyhogy a jelmezt addig félretettük és az irodában helyeztük biztonságba.

Napi Rózi

judo

Róza judo edzője ma széles mosollyal elújságolta, hogy a lányom a kedvence az óvodai csoportban, mert nem csak gyönyörű, de végig mosolyogja az edzéseket, közreműködik, szót fogad, minden feladatot elvégez és összességében öröm vele együtt dolgozni.

Fakanál

A legtöbbet látott iskolai portásnál ma reggel leadtam egy fakanalat megőrzésre. Tök nyugodt hangon csak annyit kérdezett:
- oké. jön érte a gyerek?
- jön.
- viszontlátásra.