Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

hétfő, december 24, 2007

Különben mehetsz vissza a balettbe ugrálni


Karácsony


Zénó a névnapja után először aludta át az éjszakát. Többször is említettem neki korábban, hogy mennyire boldoggá tenne, ha nem ébredne fel hajnalban 30 g miatt, úgy látszik, megfogadta. Nagyon megdícsértük érte, és várjuk a folytatást.


Jól telt a Karácsony, nem fáradt ki a vendégeskedéstől. Egész nap mosolygott, gügyögött, barátságos volt mindenkivel. Büszke vagyok rá. Igaza van Apának, jól sikerült ez a gyerek. Holnap elutazunk.

szombat, december 22, 2007

Fürdés

Fürdőzős képünk eddig még nem is volt. Most van.
Az első névnapján koccintottunk az egészségére (kólával, tejjel és narancslével) és tettünk egy névnapi sétát családilag a boltig. Boldog névnapot Töpszlike!

péntek, december 21, 2007

Az alvás is csak vele jó


A legjobb barát




Egyelőre sok ismerőst nem tudunk felmutatni, így a gyerekszobában keresünk játszópajtásokat. A legalkalmasabb havernek a fehér Bocika bizonyult, mivel sokat lehet bábozni vele, könnyű, puha és 60 fokon mosható.

Bocika remek szórakoztató. Ha kell, táncol, énekel, mesét mond (magyar hangja én vagyok), ugrál Zénó pocakján, de csak egyszerűen hozzá bújni is jó elalvás előtt. A kezek felfedezése utáni robbanásszerű fejlődést is Bocika segítségével követtük végig, most már Zénó határozottan érte nyúl, gyors mozdulatokkal, és magához rántja a kis havert. Semmi bizonytalanság.


És mivel mostanában mindent a szájába vesz, gyakran hangzanak el nálunk olyan szabályok, hogy 'nem rágjuk meg a barátunk kezét' vagy 'nem tépjük le a barátunk fülét' esetleg 'nem nyálazzuk össze a barátunk lábát'.

hétfő, december 17, 2007

A haverom és én



Végig aludta az egész éjjelt, a hajnali balhé is elmaradt, aztán 8 körül, bágyadtan ébredt. Apa szerint beteg lesz. Én megijedtem, hogy eltörtem a könyök izületét, mert a védőnőnél olyan volt az érintett testrész, mint egy rongybabáé, de semmi jelét nem adta fájdalomnak, aztán kiderült, hogy csak álmos volt és hanyagolta már az izomtónust.


Sétáltunk egyet a friss levegőm, azt is végig aludta, itthon is kába volt, játszott egy kicsit a fehér bocival, aztán megint elaludt.

csütörtök, december 13, 2007

A bébisúlyzó


szerda, december 12, 2007

Ma is orvos

Elvittük a tegnapi kórházi eredményeket a háziorvosunknak, ő meg elküldött minket vérvételre, mert még mindig sárga egy kicsit ez a gyerek. Akarja tudni, hogy mekkora a bilirubin szintje, mert van egy rendellenesség, amit jó lenne kiszűrni. A vérvételt senkinek nem ajánlom, főleg nem a fiamnak, csecsemő korában. Remélem, találok olyan labort, ahol vesznek vért egy 3 hónapos gyerektől. Hurrá.

Megkapta a 3 hónapos oltását is, amit megint egész jól viselt, csak utána kezdett sírni hosszasan, mert aludni akart már nagyon. Aki hajnali 5kor kel, az délelőtt nagyon álmos. Remélem, most egy életre az eszébe véste és nem fordul elő többet hasonló eset.

Kaptam a fejemre az orvostól meg a védőnőtől, hogy nem fektetem eleget hasra a gyereket, pedig most már igen, csak eddig nem. De nincs szivem nézni, ahogy küszködik, olyan dühös tud lenni, mikor nem akar hason feküdni. Én meg arra próbálom rávenni közben, hogy esetleg forduljon már át a hátára és akkor ez a trükk is ki lenne pipálva, meg a probléma is megoldódna, nem kellene többet hisztizni.

hétfő, december 10, 2007

Felgyorsultak az események

Egy hete jöttem rá, hogy nem szoktam hason fektetni a gyereket, így nincs alkalma gyakorolni a kúszást és az átfordulást. Ejnye. Azóta azonban felgyorsultak az események. Elképesztő dühösen, de már halad előre, ha akar. A dolog szépséghibája az, hogy nem a kezét és a lábát használja a helyváltoztatáshoz, hanem a homlokán támaszkodik, miközben a lábával tolja magát előre. A kezét nem használja, a nyakizma viszont nagyon erős már.

Átfordulásnak viszont semmi jelét nem adta eddig. Ma azonban egyszer olyan dühös lett, és olyan magasra tolta fel a kis fenekét, hogy elbillent oldalra, és ha az a fránya kanapé háttámla nem fogja meg, akkor át is fordult volna a hátára. A büszkeségemhez ennyi is elég volt.

Talán az időjárás okozza, hogy ma kicsit nyűgös napja volt. Sokat nyekergett, sokat aludt. Remélem, nem szúr ki velünk és éjszaka is aludni fog. Tegnap a 3 és 6 órás etetés között nem tudtam visszaaludni. Persze erről se ő tehet, csak szeretnék már aludni egy jót.

Holnap szűrővizsgálatokra megyünk a Heim Pálba. 14 órára vannak időpontjaink, de azt mondják, így is sokat kell várni, remélem, nem kell ott ülnünk egész délután. Lesz koponya- és hasi ultrahang, meg csípőszűrés. A lábát is megnézik talán, a kényszertartás maradványát, amit masszírozni kellett.

Már rég elmúlt 3 hónapos, de hetek óta nem csináltam fotót róla, a költözés meg a pakolászás miatt. Ha megtalálom a fényképezőgép töltőjét, majd pótolom.

péntek, december 07, 2007

Lucky Vampire

És itt a karácsonyi kollekció. Az a csápoló rénszarvas tuti meglátogat minket a fa alatt.

csütörtök, december 06, 2007

Zénó ébredezik

Mindig ilyen ábrázattal ébred.

szerda, december 05, 2007

Költözés

Az elmúlt hetünk eseményekben gazdag volt, de nem Zénó volt a középpontban, hanem a költözés. Zénót napokig nem is láttam. Nézzük sorjában a legfontosabb történéseket:

csütörtök és péntek
megkaptuk a kulcsot a lakáshoz,
2 napig tapétát javítottunk, gletteltünk, festettünk, és parkettáztunk. Főleg Apa.
Zénó a nagymamájával töltötte mindkét napot.

szombat és vasárnap
befejeztük a festést és a parkettázást, aztán
2 napig cipekedtünk a negyedik emeletre. Főleg Apa.
Zénó a nagymamájával töltötte ezt a két napot is.

hétfő és kedd
befejeztük a cipekedést, apróbb cuccokat hoztunk át a régi lakásból,
kialakítottunk egy hangyafolyosót a nappaliban, amin közlekedni lehetett a bezsúfolt bútoraink között,
megterveztük a bútorok végső helyét, és
nézegettük a gyereket, hogy mennyit nőtt az alatt a 4 nap alatt, amíg nem láttuk.
Zénó suttyomban 3 hónapos lett.

Most, hogy a bútoraink a helyükre kerültek és a legtöbb holmink már az új lakásban van, a konyhaasztal helyett íróasztalnál gépelek, internet is van és belaktuk a helyet, jó érzés itt lakni. Talán ilyen jó helyen még sosem laktam, igaz, eddig nem voltam ennyire érzékeny a környék paramétereit illetően. Lakótelepen lakni nagyon jó. Minden közel van. Minden. Egyszerűen minden.

Méterekben kifejezni nem lennék pontos, de percekben talán igen, íme:
1 perc sétával elérhető:
az önkormányzat
a rendőrség
a gyerekorvosi rendelő
a védőnői rendelő
1 játszótér
2 óvoda
a buszmegálló alacsonypadlós buszhoz, ami a városba visz
kozmetikus, fodrász, szolárium

2 perc sétával elérhető:
a bank
a park
a játszóház
iskola uszodával
másik kozmetikus, fodrász, szolárium

5 perc sétával elérhető:
a harmadik óvoda
a másik iskola
cukrászda és fagyizó
harmadik fodrász, kozmetikus, szolárium

10 perc sétával elérhető:
az Auchan
az IKEA
a Pannon ügyfélszolgálat, ha reklamálni támadna kezdem.

Ebben a városban lehet babakocsival közlekedni. Mindenhol van járda. A járdán mindenhol van babakocsi lehajtó és -felhajtó, van közvilágítás, zebra, minden utcasarkon egy utcai szemetes, egyszerűen bámulatos. Még a hentespultnál is előre engednek a babakocsival. Azt ajánlom mindenkinek, hogy azonnal költözzön a lakótelepre. A lakótelepen élni jó. Csak egy dologra kell odafigyelni: ne a negyedik emeletre költözzön a kisgyermekes család, főleg télen ne. Én annyira megörültem a földszinti babakocsi tárolónak, hogy az el is terelte a figyelmemet a lépcsőmászásról és az otthonról elindulás nehézségeiről.

Nyáron valamivel egyszerűbb lesz, de most az öltözködéssel indul a probléma. A lakásban szokatlanul meleg van. Fent nem tudom téli ruhába beöltöztetni a gyereket, mert ráolvad a ruha. De mégis muszáj, mert lent a földszinten meg már fázna meleg ruha nélkül, meg ott amúgy sincs hol öltöztetni. Szóval felveszem a cipőmet, meg a télikabátomat a rohadt meleg lakásban és elkezdem öltöztetni a gyereket. Ha hagyja magát, akkor még csak-csak, de ha nem, akkor rám olvad a kabát, mire végzek. Ha a gyerek megvan, akkor rohanás az ajtóhoz, ajtózárás és indulás a földszintre. Egyik kezemben a gyerek, másik kezemben a kulcs, amivel ki tudom nyitni a babakocsi tárolót. Ha szerencsém van és a többi lakó nem pakolta a lomjait a babakocsim elé, akkor könnyű helyzetben vagyok: beemelem a gyereket a babakocsiba és indulhatunk, ha viszont a majmok bepakoltak a kocsi elé, akkor egy kézzel ki kell szednem a gyerekbicikliket, felnőtt bicikliket, dobozokat, szánkókat a kocsi elől, egyensúlyozni a gyerekkel és megkaparintani a babakocsit. Gyerek be, cuccok vissza, ajtó visszazár. Indulhatunk. Ha esetleg akkor jönnék rá, hogy valami fontos tartozék (a gyerek sapkája mondjuk) fent maradt, akkor 2 lehetőség van: vissza origamizom a babakocsit a tárolóba és felfutok a gyerekkel, vagy lent hagyom a kocsit ÉS a gyereket őrizetlenül és felfutok a sapkáért. Mindkettő rémálom. Olyan helyes az a gyerek, még elrabolja itt nekem valaki.

Bele se merek gondolni, hogy mondjuk nagy ráérős időmben, ha mondjuk bevásárolni indulok, hogy viszem fel a gyereket ÉS a cuccokat a negyedikre. Vagy ellenkezőleg: hogy viszem le a gyereket ÉS a szemetet a negyedikről, ha elindulok otthonról. Mások ezt hogy csinálják? Hagyjam fent a lakásban a gyereket, amíg lemegyek, vagy hagyjam lent a gyereket, amíg felmegyek a szemetes zacskóért? Koszos kézzel nem indulhatok el gyereket sétáltatni, folyton vissza kell tömködni a cumit a szájába. Szóval van mibe belerázódni, de mindenért kárpótol a meleg a lakásban és a szolgáltató helyek közelsége, ahol mindent, de mindent el tudok intézni, amit csak kell.

Komolyan mondom, azonnal költözzön mindenki a lakótelepre. Ezt a helyet nekünk találták ki.