Kara magyaráz

Egyik szeme kék, a másik félig barna

Kattints a nagyításért, úgy jobban látszik.

2007 - Zénó, 2010 - Kara (a hely és a ruha ugyanaz)

Boldogságok

Zénó újra bohócszerepben

Ma reggel

Megdicsérem azt a gyerekemet, aki átaludta az éjszakát, és megdögönyözöm a másikat, aki lábfájásra meg hasfájásra hivatkozva óránként áthívott magához. Pedig most aludhattam volna.

További emlékezetes mondatok

Arcomon a lehúzható maszkkal:
 - Anya, te most bohóc vagy?!

--

Mondom neki, hogy nem szabad csámcsogni:
- De anya, a Zénóknak sok csámcsogójuk van.

--

- Az apák szeretik a csípőseket, a Zénók meg a körtét.

--

Mondom neki, hogy nem szabad irigynek lenni, adjon másnak is a mazsolából. Megmarkol egy csomót, majd:
- Tessék Manóka, itt van neked kettő mazsola.

--

Évának búcsúzáskor:
- Szia. Vigyázz magadra közben.

Nagy család - sok törölköző

A kórházi lehúzások

Megpróbálom összeszedni, hogy hányan hányféleképpen akartak lehúzni a kórházban töltött napok alatt.

A klasszikus példával kezdem, 3 különböző cég próbálta meg egy-egy ajándékcsomagért cserébe begyűjteni az adataimat, hogy bekerüljek az adatbázisába, ami alapján ajánlatokkal kereshessen meg emailben és telefonon. ezekből nem kértem.

Aztán egy olyan szórólapot kaptunk, amin 2 nő ajánlotta fel a segítségét a szülés utáni, állami támogatások megigénylésében, 11.000 Ft-ért. A felsorolt iratok és támogatások közül azonban többet is elrendez a kórház a szülés után: megkaptuk a születési anyakönyvi kivonatot, a lakcím kártyát és a TAJ kártyát is a kórház intézi már,  az OEP meg kipostázza a lakcímre. a TGYÁS-t a munkáltató igényli, így marad az anyasági támogatás és a családi pótlék, amit egy helyen egyszerre el lehet intézni a Magyar Államkincstárnál, ezért kérik el a 11.000 Ft-ot. Szép.

Aztán jött egy fotós. Ő olyan Megjöttem feliratú béna hátteres üdvözlőlapokat akart nekünk csinálni, hogy mire hazamegyünk a kórházból, már adhassunk a rokonoknak fotókat a gyerekről. Ebben az volt a szép, hogy egy 4 db-os készletért 1.600 Ft-ot kért, egy naptárért meg még többet. A szobatársaim közül többen is kértek ilyen fotót, az egyiküknek viszont inkubátornak volt a gyereke. A fotós bejött egyeztetni, hogy melyik háttérrel csinálja a képeket, mire az anyuka mondta, hogy az inkubátor azért fontosabb, most nem akarja kivenni a gyereket egy fotó kedvéért, mire a fotós csak erősködött, hogy más gyerekekkel is megcsinálta már,    a csecsemős nővérekkel is jóban van, segítenek neki kivenni a gyereket egy pár percre, mert ő már csak pénteken jön legközelebb, és addigra lehet, hogy hazamegy a gyerek, stb, majd az anyuka mondta neki, hogy mindegy, annyit nem ér az egész, hogy kivegye a besárgult gyereket az inkubátorból. Negyed óra múlva visszajött a nő, hogy készen vannak a képek, kivetette a gyereket, anyuka válasszon, hogy melyik képekből nyomtassa a képeslapokat. Szép.

Aztán a Generali biztosító is elkérte az adatainkat, hogy a babakötvényről tudjon tájékoztatni bennünket. Ahhoz sem járultam hozzá.

Az osztályon dolgozók se maradtak ki a jóból: hűsítő zselés párnákat árultak 1.700 Ft-ért gátmetszés utánra, a szoptatáshoz mellbimbóvédő műanyagot 1.500 Ft-ért, amit akkor se vettek vissza, ha nem vált be, mert állítólag nem lehet sterilizálni, aztán mikor megvettem, azt mondták, egyszerűen mossam el meleg vízben használat után. Mellbimbóvédőkrémet 2.200-ért adtak, de amikor nem kértem, behoztak egy ingyenes mintát, hogy azért csak próbáljam ki, és ha beválik, akkor vegyek 2.200-ért.

Jaaj, már nagyon haza akartam jönni a végén.

A névválasztás

A Kara név már régóta tetszett nekem, Zénónak is ezt a nevet akartam adni, csak G ragaszkodott hozzá, hogy legyen egy rendes neve is a gyereknek, így lett ő Kara helyett Áron. A Kara török eredetű, és azt jelenti, hogy Fekete.

Én ennyi keresztnévvel meg is elégedtem volna, mert bár hagyománynak számít a családban a két keresztnév, - ráadásul úgy, hogy azok közül a másodikat használjuk, az első meg csak dísznek van - , szerintem ez nem vált be, és hiába a hagyomány, ha értelmetlen, akkor - úgy gondoltam - ne erőltessük. Ez viszont G-nak nem tetszett.

És akkor Géza előállt a Koppány névvel, a háttérben azzal, hogy a Kovács család az 1400-as évekig vezeti vissza a családfát, Koppányi-Kelemen Zita grófnőig, és ebből arra következtetnek, hogy ők Koppány leszármazottjai, mivel akkoriban törzsi alapon adták a családnévet. Egy-egy pohár elfogyasztott bor után Géza gyakran emlegeti, hogy ideje lenne már visszakövetelni a trónt, meg kárpótlást kérni az államtól a jogtalanul kivégzett rokon után.

Ennél csak az a viccesebb, amikor szektát akar alapítani a fiával, mert ezek a mai szekták tagi hozzájárulások gyűjtésén alapulnak, és elég jól élnek belőle a vezetők, nulla munkával. Géza rakná össze az ideológiát, Gábor meg az üzleti modellt, ez a nagy terv évek óta.

Szóval Géza kezdett ragaszkodni a Koppányhoz, de nekem nagyon nem tetszett. Nem akartam egy felnégyelt figuráról elnevezni a kisebbik fiamat. Mondjuk megkeresztelni úgyse akartuk, de mégiscsak egy pogány név, amitől nekem az az érzésem, hogy a viselője valami kirekesztett, törvényen kívüli, szerencsétlen fickó, barátok nélkül, egyedül a világban.

Aztán egyre többeknek tetszett ez a név, családon belül és kívül is, aztán végül beleegyeztem, csak azzal a feltétellel, hogy Kara Koppány lesz és nem a hagyomány szerinti Koppány Kara, mert így is állandóan magyarázni kell majd, hogy a Zénó Zénó és nem Áron. Szerintem ennek semmi értelme.

Egészen a szülőszobáig vitatkoztunk Gáborral a nevek sorrendjén, még vajúdás közben is azt hallgattam, hogy hadd maradjon a szokott sorrend, és különben is, ha megszületik és kérik majd a nevét az adminisztrációhoz, akkor úgyis Gábor fogja bemondani a neveket, mert én nem leszek olyan állapotban. Ez kedves. Egy másik szülésznő viszont őszintén meglepődött, amikor viccesen megkérdezte a vajúdóban, hogy megvan-e már a baba neve, mi meg mondtuk, hogy még nincs.

Aztán tényleg nem voltam olyan állapotban, hogy társalogjak a végén szülésznőnkkel, de Gábor szerencsére elég jófej ahhoz, hogy az én verziómat regisztráltassa, így lett végül Kara Koppány.

Hozzáteszem, hogy a téves névhasználatot így sem úsztuk meg, mivel a Karát senki nem ismeri keresztnévként, így már a kórházban Koppánynak hívták a gyereket, valószínűleg vezetéknévnek hitték a Karát. Sőt, kétszer fordult elő, hogy azzal hozták be nekem a gyereket, hogy itt van Kovács Kiara Koppány. Olyankor visszakérdeztem: 'na most akkor fiú, vagy lány'?

Még a gyerekorvos is szimpatikusan visszakérdezett a név elhangzása után: 'És akkor a neve micsoda'?

Összességében nem bántam meg, hogy Koppány lett, tényleg sokaknak tetszik, negatív visszajelzést még senkitől nem kaptunk (próbálták volna csak meg..), és tényleg olyan, mint egy kíméletlen kis hadvezér, aki ordítva kommunikál a néppel, akár az éjszaka közepén is, ellentmondást nem tűrően és megtorlóan. Kemény kis fickó, az egyszer biztos, szerintem jól fog illeni hozzá az összes neve.

Aztán hogy ez mennyire anyai megérzés, és mennyire önbeteljesítő jóslat (egyszerűen olyanná neveljük, amilyennek látni akarjuk), azt nem tudom. De biztos nem lesz egy kis anyámasszonykatonája ebből a gyerekből.

Amiken jót nevettünk mostanában

Szoktuk neki mondani, hogy nem szabad kimenni papucsban a kertbe. Egyszer Apa után szólt:
- Apa! Nem megyünk papuccsal a kertbe, az isten áldjon meg!!

--

- Na, megnyugodtál? Nem fáj már a fejed, ahol beütötted?
- Hát, de, csak már nem sírok. 


--


Apa elküldte papucsot húzni. Papucshúzás közben megbillent, megkapaszkodott a vállamban, aztán mérgében visszakiabált Apának:
- Na, szegény anyádat meg felborítom, hallod?!
(Apától szokta hallani, hogy 'szegény anyádat meg ugráltatod..')

--

Apa puszit kért tőle:
- Ide (az arcára) nem adok puszit, csak a fejedre, mert az nem szúr.

Zénó óvodája

Kara pólyában alszik

Gyógyszereim

Zénó a héten talált a fürdőszobában egy eldugott neszeszerben egy doboz ezeréve nem használt tampont és egy terhességi tesztet. Miután nem kapott kielégítő választ arra a kérdésre, hogy mik azok, egyszerűen "gyógyszerek"-nek titulálta őket és azokkal szaladgált a lakásban.

Amikor azonban induláskor magával akarta vinni őket az óvodába, hogy megmutassa a gyógyszereit az óvodás társainak, akkor már elvettük tőle. Nem kis hiszti lett belőle..

Ez egy nyári kép Zénóról

Ennyire megőszültem a terhesség és a szülés alatt

Üzenetek

A jóindulatú testvéremnek üzenem, hogy a válasz igen, beleférek a ruháimba, 53 kg vagyok és lapos a hasam. És kösz a kérdést, jól esett.

A két gyerekemnek meg azt üzenem, hogy szeretnék most már egyszer éjfél előtt lefeküdni, úgyhogy szedjék össze magukat, mert aki ma este is randalírozik, az kimegy a garázsba aludni. És odakint hideg van.

Kara napozik

Ma vittem ki először a kertbe. Jót aludt ebéd után.

Zénó szerel

Ma felszerelték Apával a ruhafogast. Zénó ilyenekben mindig segít.

A kis punk énekes barátunk

Na jó, ez fürdés előtt készült, és fürdeni nem szeret.

Zénó új hobbija

Dumagép

- Apa, az az érzésem, hogy csak egy kicsit fogok segíteni neked porszívózni, mert meg fog fájdulni a kezem és akkor be fogok menni a házba és nem fogok tudni segíteni neked. jó?
Igazából meg fél a porszívótól.

Elbújok a pulcsi alá, nehogy észre vegyék, hogy már megint kajálok

Z mai programja

Egy tegnapi monológja szerint Zénónak ma sok dolga van, azt mondta:
- Holnap elmegyek vásárolni, egyedül, a kocsival, ti meg itthon maradtok. Veszek párizsit meg tojást (itt csokitojásra gondol természetesen..), aztán elmegyek az iskolába, a bölcsődébe és a játszótérre. Aztán sietek haza. Holnap nagyon sok dolgom lesz.

Zénó telefonál

Z tegnap kihasználta, hogy mi elaludtunk helyette is a délutáni pihenő időben és kiment a konyhába felmarkolni a telefonjainkat. Ezt hallottam:
- Halló. Én a Zénó vagyok. Apa meg anya alszik. Szia.

Azt hittem, csak játszik, mert szokott olyat, hogy imitálja a telefonbeszélgetést kezében a készülékkel, de most valahogy tényleg felhívta B. Antal soproni lakost, a lezárt billentyűzet ellenére, és elbeszélgetett vele. A biztonság kedvéért az én telefonomat is ellenőriztük, azon Z. Eszter budapesti lakos felé volt indított hívás, nem tudom, annak során elhangzott-e valami érdemleges, vagy sem.

Kara mozog - szeptember 26.

A hasam közepét kell nézni, ahol a csík van, kb 7 másodpercnél.

Mai párbeszéd

- Mit mondtál, Kicsim?
- Semmit, anya, csak dumálok.

Mindenhol jó, de legjobb az oviban

Ma volt az óvodai beszoktatás napja. Délelőtt szokatlan csend volt itthon és nyugalom.

Tegnap azt kérték, hogy valaki feltétlenül maradjon ott vele egész idő alatt, az első napon. Ehhez képest indulás után 20 perccel hazaért Apa, a gyerek nélkül persze. Azt mondta, a gyerek cipőt cserélt és úgy berohant, hogy hátra se nézett. Ez után ő hazajöhetett.

Délben ment érte, itthon Z beszámolt az élményeiről: azt mondta jót játszott a gyerekekkel és megmutatta nekik Zümikét is. Javasoltam neki, hogy holnap se hagyja ki az óvodai látogatást.

A kórházi élményekről

Elég vacak 2 napot töltöttem a kórházban, az első szobatársról egy teljes napig hittem azt, hogy haldoklik mellettem. Nem szólalt meg csak nyögött meg jajgatott, egy infúziós állványra volt rákötve és beszélni se volt ereje. Hasa láthatóan nem volt, nem értettem, hogy hogy került oda. Raktak valami csodaszert az infúziójába, így másnapra jobban lett: kiderült, hogy 9 hetes terhes és 2 hete fekszik kórházban, mert nem marad meg benne étel és már a kiszáradás fenyegette. Második terhessége már, az első is kb ilyen volt, a lombikbébi programban alkalmazott hormon injekció volt rá ilyen hatással. De kajáról nem lehetett beszélni előtte, mert rosszul lett.

A terhes osztályon a legdühítőbb az volt, amikor a szülési fájdalmak erősödésével olyan rosszul lett egy lány, hogy ki kellett mennünk a nővérekhez, hogy segítséget kérjünk neki. Azt mondták, jöjjön ki, mert ott benn a szobában úgyse tudnának mit kezdeni vele. Kitámogattuk.

A szülés vacak volt megint, de legalább nem tartott sokáig. 4 orvostanhallgató nézte végig a szenvedésemet, a jószívűségemet a JATE gyakorló általános iskolájából illetve gimnáziumából hozom magammal, továbbra is szolgálom a hazai felsőoktatást, amivel csak tudom. Aztán később jöttek védőnő tanulók hasat tapogatni, meg valami ötödéves lány csecsemő-hallásvizsgálatot készíteni. Utolsó nap egy Domina Erika nevű dietetikus hallgatónak töltöttem ki kérdőívet a táplálkozási szokásaimról, hogy boldog legyen.

A csecsemőosztály se volt sokkal jobb, mint a terhes osztály volt, de ott legalább volt mivel foglalkozni, mert kicsit jobb volt a társaság. Mondjuk én nem szóltam ott se egy szót se, de hallgathattam, amit a szobatársak beszélgettek. A kedvencem Szilvi volt, aki egy héliumos lufit kapott a barátaitól és a csecsemős kocsira kötötte. Mondták neki, hogy vigyázzon: nehogy a gyerek egyszer véletlenül apának szólítsa a korong alakú, mosolygós fejet ábrázoló lufit. Róla a császármetszés utáni második napon megkérdezték a liftben, hogy mikor születik meg a baba. Ettől kicsit ideges lett és érdeklődni kezdett a másodszor szülő szobatársaktól, hogy mikorra fog lemenni a hasa. Én csendben befordultam a sarokba, nekem addigra már alig volt hasam.

Mondjuk az első itthoni hétvégén a szomszédok G unokahúgának gratuláltak az udvaron és megdicsérték, hogy nem is látszik rajta, hogy most szült. Hurrá.

Etetési gondjaim viszont megint lettek és tiszta para voltam egész hétvégén, hogy sír a gyerek és nem alszik kaja után. Ma reggelre szerintem ez megoldódott, de azért még figyelem, hátha mégis alultáplált ez a gyermek.

A védőnőnek meg megmutattam a köldökét, nagyon hamar leesett a köldökcsonk, és szerintem púpos egy kicsit, a védőnő szerint lehet még ebből köldöksérv is, úgyhogy figyelni kell. Jó. Csak nem tudom, hogy mit figyeljek: fogalmam sincs milyen a köldöksérv meg milyen az egészséges, de még gyógyuló köldök. Szuper. És ez valószínűleg azért lett ilyen, mert a szülésznő nagyon rövidre vágta a köldökzsinórt, alig lehetett a csonk alá beférni tisztítani. A hálapénz persze már a zsebben. Nagyot nézne a doki, ha a 6 hetes kontrollon visszakérném. :)

Esti móka

"Anya gyere, menjünk a fürdőszobába, megfürdetlek, aztán nézhetsz mesét és majd mesét is olvasok Neked."

Kara hazajön a kórházból

Kara fürdeni indul

Kara a kórházban

Ebéd után:

Félálomban:

 A lába: