Alku

A fiúk úgy döntöttek, hogy a tanév hátralevő részében bizonyos napokra kicsekkolnak a rendszerből, ha már egyszer megtehetik.

Azért tehetik meg, mert nekem évi 3 nap hiányzást jogom van leigazolni, ezért összeállítottak egy listát nekem azokról a napokról, amikor ők nem óhajtanak iskolába menni idén. Szerencsére az igényeiket összehangolták és azonos napokon szeretnének otthon maradni.

Most én is összeállítom a listámat, hogy mit kérek ezért cserébe.

Zénó csacsog

Zénó mesélte, hogy az iskolai büfés néniről is vannak sztorijai. Bugi néninél úgy lehet vásárolni, hogy az ember behajol a büfé kis ablakán és azt mondja: 'Most én következem.'

A derékig behajolt embert pedig remekül meg lehet ijeszteni azzal, ha a derekát hátulról megcsiklandozzák. Így történt ez Z egyik osztálytársával is, aki azzal a lendülettel bevágta a fejét a büféablak keretébe, de izomból. Akkor hangzott el az azóta legendává lett mondat: 'A faszszopó kurva anyádat!', amire Bugi néni is felkapta a fejét és lehetett bocsánatot kérni.

A másik kedvenc történetem az, hogy Z osztálya elkezdte összegyűjteni az iskola összes tanterméből a címereket. Ez úgy derült ki, hogy megkérdeztem, mi újság a Madame-mal, (ebből mindig érdekes válaszok születnek), és egyszer Z azt válaszolta, hogy a Madame 3 hónapja nem veszi észre, hogy ellopták a terméből a címert. Kiderült, hogy célirányosan begyűjtik és elrejtik a címereket a fiúk. Többnyire délutánonként, de olyan is volt, hogy Z egy szünetben, a hóna alatt sétált keresztül az egész épületen egy zsákmány címerrel, hogy az erre kijelölt szekrényben túszul ejtsék.

Ott egy őz!

Tegnap vonatoztunk a fiúkkal. Őzet nem láttunk, viszont tehenet és ugató terelőpásztor kutyát igen:

Brendon

 Önként jelentkezőket kérek. Az egyik gyerekemet át akarom nevezni Kovács Brendonkára!

Egri csillagok

Kara osztálya - nem kis meglepetésre - az Egri csillagokat kapta idén kötelező olvasmánynak. 

Azért nem értettem, mert a Kazinczyban már Zénónak is kortárs műveket kellett olvasni, A király beszédét, Gyűrűk urát, Éhezők viadalát, például, ezzel az Egri csillagokkal feladták a leckét szegény Karának, aki ráadásul tényleg nem hajlandó olvasni.

Nemhogy olvasni, tévét se néz, a 10 perces YouTube videóknál hosszabb dolgok nem kötik le a figyelmét, ez ilyen generációs degeneráció náluk.

Szóval jött az infó, még valamikor decemberben, hogy ECS-t kell olvasni. Próbálkoztunk először azzal, hogy oké, olvassa el, van 5 hónapja, májusra kell belőle az olvasmánynapló. Nem sikerült, még csak elkezdenie se.

Próbáltam azt, hogy én felolvasom neki, csak üljön mellém, és hallgassa. Egy fejezetig jutottunk, közben is állandóan meg kellett állni idegen kifejezéseket magyarázni. Többet nem volt hajlandó még erre se.

Jött az ötlet, hogy letöltjük a filmet. Igaz, hogy fekete-fehér, meg rossz hangminőségű, alig lehet érteni, de legalább nem tart hónapokig, csak 2 óra. Azt már sok könyörgéssel, kb 5 etapban sikerült végigszenvedni, de tényleg minden alkalommal veszekedni kellett érte. Végignézte, örültünk. Már csak az olvasmánynapló volt hátra.

Szerencsére a szomszédban él két nagyon segítőkész magyartanár nagyszülő, akik még le is diktálják a gyereknek az olvasmánynaplóban megfogalmazott kérdésekre a választ (a mi gyerekeinknek tényleg csak megszületni volt nehéz, de egyik-másiknak még az se). Azonban ez a feladat sose készült el.

Kérdezgettem áprilisban, hogy mikorra fog kelleni ez a cucc, mert mindjárt itt a május. Kara mindig azt válaszolta, hogy nem tudja. Kész. Nem kérdezett meg senkit, nem nézte meg a ClassRoom-ban, egyszerűen csak nem tudja és pont.

Május 2-án kimeneti mérés volt a kompetencia tesztekből. Pont előtte kérdeztem meg, hogy mikorra kell ez a sz@r, mert már kicsit ideges voltam tőle én is, de még mindig nem tudtuk a dátumot. Bement a gyerek kompetenciát írni és azzal jött haza, hogy mára kellett. De szerencsére pont kompetenciamérés volt, úgyhogy csak holnap lesz irodalom óra.

Délután hazajött, és még mielőbb mi hazaértünk volna az irodából, átszaladt Gézához és leírta, amit a nagyapja diktált. Mire hazaértünk, már büszkén mesélte a sztorit és hozzátette: viszont már majdnem kész is van! 

Egy délután alatt megírta és másnap beadta, mintha mi sem történt volna.