Pillangók
Elkezdődött az idei moziünnep, kerestünk egy filmet a fiúkkal.
Az a gond mostanában a két fiúval, hogy a mesefilmekből, animációs filmekből és bárgyú családi mesékből már kinőttek. Szuperhősös képregény-adaptációk nem jönnek minden héten. A felnőtt filmeket, krimiket, thrillereket még nem tudják követni, megunják még az elején. A horror eleve ki van zárva. Maradnak a bugyuta vígjátékok, amire Apa úgyse jön el velem, de olyanok is ritkán vannak.
Ezt a helyzetet egyszer már megjártuk, amikor a Rossz fiúk című úgynevezett vígjátékra ültünk be hárman, a fiúk meg én. Annak a filmnek tizenkét éves főszereplői vannak, de mégse gyerekfilm volt, mint az utólag kiderült. Ezt láthatólag rajtunk kívül mindenki megértette a mozilátogatók között, csak mi nem. Mi mentünk vígjátékot nézni. A film kb arról szólt, hogy a gyerekek feltúrják a szüleik hálószobáját és az ott talált "játékszerekkel" keverednek viccesnek vélt szituációkba.
Előkerül az apa felfújható "ambu babája", az anya kicsit kakiszagú és anál dildó formájú "gyöngy nyaklánca", és egyebek. Voltak részek, amiket ők is értettek, jókat nevettek, aztán hazamentünk. Azóta nem beszélünk róla.
Most viszont, hogy a héten Róza Ajkán van, pont el tudtunk menni moziba, de megint nem volt szuperhősös film, se vígjáték, nem nagyon volt mit nézni. Az előzetesek alapján a Wall street pillangóira esett a választás, aminek az előzeteséből kb annyi derül ki, hogy a rúdtáncos lányok lehúzzák pénzzel a bankárokat, és ebből egy krimi kerekedik ki, nagyjából olyan trükkös lopásra számítottunk az előzetes alapján, mint amilyen az Ocean's trilógiában volt látható.
Hát tévedtünk. A film első 30-40 perce részletes leíró stílusban mutatja meg a sztriptíz bárokban dolgozó hölgyek nyomorúságos életét. Cérnavékony bugyikban, vagy éppen félmeztelenül, rúdon vonaglani, pasikat privát szobába invitálni, pénzért testet árulni, asztalról papírpénzzel kokaint felszívni. Ennél több ruha csak akkor volt a szereplőkön, ha bundát húztak a tanga bugyis fenekükre. Fél óra elteltével se kezdett még körvonalazódni a történet, viszont addigra teljesen belelapultam a fotelbe szégyenemben, ott ültünk egy rakás elhízott, kisminkelt, műkörmöt viselő szingli nő között, a terem közepén hárman, jobbról-balról 2 gyerekkel, és nézzük a sztriptíz bár mindennapos történéseit szélesvásznon.
Akkor nagy nehezen kerekedett valami történet, volt konfliktus, rendőrség, nyomozás, végkifejlet, stb, vége lett a filmnek, fellélegeztem és megpróbáltam észrevétlenül elhagyni a termet a gyerekeimmel.
Hazafelé a kocsiban muszáj volt beszélnünk a látottakról. Zénóval azért, mert ő lassan érteni fogja (vagy talán érti is már) a látott jeleneteket, Karával pedig azért, mert neki teljesen idegen volt a történet. Belekezdtem.
Elmeséltem nekik teljesen higgadtan, szinte már discovery jelleggel, hogy van egy ilyen hely, amit sztriptíz bárnak hívnak, ahová a lányok pénzt keresni mennek, a fiúk meg szórakozni és pénzt költeni. Ez így rendben is van, mindenki azt kapja, amit várt, meg amire szüksége van. Beszélgettünk hosszan hazafelé, ahol aztán Apa is becsatlakozott.
- Meséljétek el szépen Apának, hogy mit láttunk.
- Sztriptíz bárt.
- Ja, ha nagyok lesztek együtt megyünk majd sztriptíz bárba, dobáljuk a lányoknak a húszezreseket.
Szétröhögték magukat. Zénó mondta is rögtön, hogy ahhoz fog kelleni olyan játékpisztoly, amibe pénzt lehet tölteni és azt lövi ki konfetti helyett. (?) Teljesen kimaxoltuk a témát: mondtam nekik, hogy ha legközelebb Géza mondja nekik, hogy alig várja, hogy megnőjenek és együtt menjenek a kocsmába sörözni (ezt legalább 10 éve mondogatja a fiúknak), csak válaszolják neki azt, hogy az semmi, Apa meg sztriptíz bárba fog vinni minket.
Kérdeztem tőlük, hogy mit tanultunk ebből a filmből. Hát azt, hogy anyának már majdnem mindene van. Csak olyan bundája nincs, mint amilyet Jennifer Lopez viselt a filmben. (Zénó valamiért névről ismeri Jennifer Lopezt.) Ezen is jót nevettünk. Aztán elmeséltük nekik a csincsilla farmokról keringő szörnyűségeket, az állatvédők tüntetéseit, meg hogy festék spray-vel fújják le a valódi szőrmét viselő nők bundáit, és hogy élethű műszőrme bundát se érdemes már venni, mert azt is igazinak nézik és tönkre teszik, tehát marad a látványosan műszörme bunda, annál többet, jobbat nem érdemes vásárolni, tehát én minden bizonnyal bunda nélkül maradok, vagy legalábbis olyanom biztosan nem lesz, mint amit Jennifer Lopez viselt a filmben.
Volt egy hosszabb eszmefuttatásunk a drogokról is, amiket Kara trogoknak hív. Ezen is olyan jót röhögtünk, hogy Zénó trokainnak kezdte hívni a kokaint, aztán tralihuána lett a marihuánából. Nem hagytunk ki tehát semmilyen tabu témát.
Késő estig sztorizgattunk, aztán lefeküdtek a gyerekek. Másnap a Hidden figures - A számolás joga című filmet néztük meg itthon, ami az 1960as években játszódik, igaz történeten alapul és afroamerikai nők a NASA-nal, űrreplülő-mérnöki / matematikai / számítástechnikai területen elért eredményein keresztül mutatja be annak a kornak a nehézségeit, illetve fejlődését, amikor a fehér bőrű amerikaiak még szegregáltan éltek a feketéktől, akiknek a busz hátsó soraiban kellett ülniük, csak külön iskolába járhattak, külön bögréből ihattak kávét és külön mosdót tartottak fenn nekik.
Egy csúnya öngól helyett tehát szépítettünk, de most egy ideig nem megyek moziba, az biztos.
Az a gond mostanában a két fiúval, hogy a mesefilmekből, animációs filmekből és bárgyú családi mesékből már kinőttek. Szuperhősös képregény-adaptációk nem jönnek minden héten. A felnőtt filmeket, krimiket, thrillereket még nem tudják követni, megunják még az elején. A horror eleve ki van zárva. Maradnak a bugyuta vígjátékok, amire Apa úgyse jön el velem, de olyanok is ritkán vannak.
Ezt a helyzetet egyszer már megjártuk, amikor a Rossz fiúk című úgynevezett vígjátékra ültünk be hárman, a fiúk meg én. Annak a filmnek tizenkét éves főszereplői vannak, de mégse gyerekfilm volt, mint az utólag kiderült. Ezt láthatólag rajtunk kívül mindenki megértette a mozilátogatók között, csak mi nem. Mi mentünk vígjátékot nézni. A film kb arról szólt, hogy a gyerekek feltúrják a szüleik hálószobáját és az ott talált "játékszerekkel" keverednek viccesnek vélt szituációkba.
Előkerül az apa felfújható "ambu babája", az anya kicsit kakiszagú és anál dildó formájú "gyöngy nyaklánca", és egyebek. Voltak részek, amiket ők is értettek, jókat nevettek, aztán hazamentünk. Azóta nem beszélünk róla.
Most viszont, hogy a héten Róza Ajkán van, pont el tudtunk menni moziba, de megint nem volt szuperhősös film, se vígjáték, nem nagyon volt mit nézni. Az előzetesek alapján a Wall street pillangóira esett a választás, aminek az előzeteséből kb annyi derül ki, hogy a rúdtáncos lányok lehúzzák pénzzel a bankárokat, és ebből egy krimi kerekedik ki, nagyjából olyan trükkös lopásra számítottunk az előzetes alapján, mint amilyen az Ocean's trilógiában volt látható.
Hát tévedtünk. A film első 30-40 perce részletes leíró stílusban mutatja meg a sztriptíz bárokban dolgozó hölgyek nyomorúságos életét. Cérnavékony bugyikban, vagy éppen félmeztelenül, rúdon vonaglani, pasikat privát szobába invitálni, pénzért testet árulni, asztalról papírpénzzel kokaint felszívni. Ennél több ruha csak akkor volt a szereplőkön, ha bundát húztak a tanga bugyis fenekükre. Fél óra elteltével se kezdett még körvonalazódni a történet, viszont addigra teljesen belelapultam a fotelbe szégyenemben, ott ültünk egy rakás elhízott, kisminkelt, műkörmöt viselő szingli nő között, a terem közepén hárman, jobbról-balról 2 gyerekkel, és nézzük a sztriptíz bár mindennapos történéseit szélesvásznon.
Akkor nagy nehezen kerekedett valami történet, volt konfliktus, rendőrség, nyomozás, végkifejlet, stb, vége lett a filmnek, fellélegeztem és megpróbáltam észrevétlenül elhagyni a termet a gyerekeimmel.
Hazafelé a kocsiban muszáj volt beszélnünk a látottakról. Zénóval azért, mert ő lassan érteni fogja (vagy talán érti is már) a látott jeleneteket, Karával pedig azért, mert neki teljesen idegen volt a történet. Belekezdtem.
Elmeséltem nekik teljesen higgadtan, szinte már discovery jelleggel, hogy van egy ilyen hely, amit sztriptíz bárnak hívnak, ahová a lányok pénzt keresni mennek, a fiúk meg szórakozni és pénzt költeni. Ez így rendben is van, mindenki azt kapja, amit várt, meg amire szüksége van. Beszélgettünk hosszan hazafelé, ahol aztán Apa is becsatlakozott.
- Meséljétek el szépen Apának, hogy mit láttunk.
- Sztriptíz bárt.
- Ja, ha nagyok lesztek együtt megyünk majd sztriptíz bárba, dobáljuk a lányoknak a húszezreseket.
Szétröhögték magukat. Zénó mondta is rögtön, hogy ahhoz fog kelleni olyan játékpisztoly, amibe pénzt lehet tölteni és azt lövi ki konfetti helyett. (?) Teljesen kimaxoltuk a témát: mondtam nekik, hogy ha legközelebb Géza mondja nekik, hogy alig várja, hogy megnőjenek és együtt menjenek a kocsmába sörözni (ezt legalább 10 éve mondogatja a fiúknak), csak válaszolják neki azt, hogy az semmi, Apa meg sztriptíz bárba fog vinni minket.
Kérdeztem tőlük, hogy mit tanultunk ebből a filmből. Hát azt, hogy anyának már majdnem mindene van. Csak olyan bundája nincs, mint amilyet Jennifer Lopez viselt a filmben. (Zénó valamiért névről ismeri Jennifer Lopezt.) Ezen is jót nevettünk. Aztán elmeséltük nekik a csincsilla farmokról keringő szörnyűségeket, az állatvédők tüntetéseit, meg hogy festék spray-vel fújják le a valódi szőrmét viselő nők bundáit, és hogy élethű műszőrme bundát se érdemes már venni, mert azt is igazinak nézik és tönkre teszik, tehát marad a látványosan műszörme bunda, annál többet, jobbat nem érdemes vásárolni, tehát én minden bizonnyal bunda nélkül maradok, vagy legalábbis olyanom biztosan nem lesz, mint amit Jennifer Lopez viselt a filmben.
Volt egy hosszabb eszmefuttatásunk a drogokról is, amiket Kara trogoknak hív. Ezen is olyan jót röhögtünk, hogy Zénó trokainnak kezdte hívni a kokaint, aztán tralihuána lett a marihuánából. Nem hagytunk ki tehát semmilyen tabu témát.
Késő estig sztorizgattunk, aztán lefeküdtek a gyerekek. Másnap a Hidden figures - A számolás joga című filmet néztük meg itthon, ami az 1960as években játszódik, igaz történeten alapul és afroamerikai nők a NASA-nal, űrreplülő-mérnöki / matematikai / számítástechnikai területen elért eredményein keresztül mutatja be annak a kornak a nehézségeit, illetve fejlődését, amikor a fehér bőrű amerikaiak még szegregáltan éltek a feketéktől, akiknek a busz hátsó soraiban kellett ülniük, csak külön iskolába járhattak, külön bögréből ihattak kávét és külön mosdót tartottak fenn nekik.
Egy csúnya öngól helyett tehát szépítettünk, de most egy ideig nem megyek moziba, az biztos.
posted by szokoz | 10:08 du.
|
0 comments
