4 kilós húsgombóc

Ez a töpszli malac elérte a 4 kilót. Elzsibbad a karom, mire megetetem, ki kell találnom valami kényelmesebb testtartást az etetésekhez.

Persze még mindig csak eszik alszik meg sír, alig várom, hogy mutasson végre valami trükköt. Vagy válaszoljon, ha megkérdezem, hogy mi a baja. De egyelőre türelmesnek kell lennem.

Lassan vágni kell a körmét, mert marha nagyot tud karmolni, az arcát pedig ellepte valami tejkiütés, amit én változatlanul tejmérgezésnek hívok. Már járunk sétálni a diósdi akadálypályán, amit az utcák jelentenek, de ha nem, akkor is szívunk friss levegőt az udvaron, már amikor az M0-ás balesetek miatt nem terelik épp a teljes kamionforgalmat a mi utcánkba.

Cumit is kapott a héten, amikor meguntam, hogy a mellemet rágja megnyugvás gyanánt. Egész jól viseli az átvágást, általában beválik.

Éjszakai terror

Az éjszakai etetésben csak az a szórakoztató, hogy közben arra gondolok, hány száz ember csinálja éppen ugyanezt rajtam kívül. A sorsközösség tudata nyugtatólag hat , ha eléggé koncentrálunk. Különösen az a jó, amikor én már visszatérek aludni, és eszembe jutnak azok, akik csak most kezdik a programot.

De ha elkezd végre beszélni ez a gyerek, akkor megkérdezem majd tőle, hogy miafrancért kell randalírozni éjjel, amikor aludni is lehetne helyette. Lehet, hogy ő is csak a sorsközösségét akarja kiépíteni a hangoskodással? Ha ő nem alszik, más se aludjon? Okos gyerek.

Minden jól halad

A gyerekorvos szerint rendben fejlődik. Szerintem gyorsan.

Tegnap megint hasfájós volt, 5-8ig egyfolytában sírt. Félidőben Apa átvette. Valami miatt az ő mellkasán mindig elalszik ez a gyerek. Nála csendben van. Ezt én kezdem zokon venni. A hasfájás megint miattam volt, szőlőt ettem, amit nem kellett volna.

Ennek kapcsán összegyűjtöttük, hogy milyen előnyei lennének, ha most azonnal áttérnénk tápszeres táplálásra, hobbiból, íme:

Előnyös lenne nekem, mert:
- nem ordítanék a fájdalomtól etetés közben
- nem kellene nagyon odafigyelnem arra, hogy mit eszem
- könnyebben mozdulnánk ki itthonról, ha nem kellene az etetéshez alkalmazkodnunk
- könnyebben mozdulnék ki én itthonról, ha bárki a szájába tudná nyomni a cumisüveget
- tudnék edzeni járni, ha nem lennék tele tejjel

Előnyös lenne neki, mert:
- nem fájna a hasa minden vacaktól, amit megeszek

Úgy döntöttem, amint önző dög leszek, áttérünk a tápszerre.

Ma reggel megint nem akart visszaaludni a hajnali etetés után, pedig most semmi baja nem volt. Apa megállapította, hogy a gyermek csak azért hisztériázik, hogy a mellkasán aludhasson ma is. Méltatlankodva magához ölelte, aztán édesen aludtak együtt reggelig. A fiam máris egy mocsok dög, vagy fergeteges színész. Vagy mindkettő.

Próbálom fényképezni az arckifejezéseit, de kevés sikerrel. Régóta próbálom elkapni a Superman testtartást, amikor egy kézzel nyújtózkodik, mint a szuperhős repülés közben.

Jeles nap

Nagy jelentőséggel bíró nap volt a mai, bár hozzáteszem, hogy mostanában szinte minden nap annak tűnik nekem, elég hozzá az is, hogy egy nappal idősebb a gyermek. De ma ennél sokkal több dolog történt.

Először is, megfigyeltem, hogy ugyanakkora tejkészletem van már 3 hete, ami régebben soknak számított, de ahogy nő a gyerek, egyre többet kell ennie, és lassan elérem azt a határt. Így az apja ma kijelölte a napi elfogyasztandó folyadékmennyiséget és ellenőrzi is. Estére lett is eredménye: 110 g-ot fogyasztott a gyerek vacsorára (kedves laikusok: az azt jelenti, hogy sokat).

A tegnapi búbánatos hasfájós ordítós nap után arra is rájöttem, hogy sokkal jobban kell figyelnem, hogy mit eszem. Ezzel máris könnyebb lett az életünk, sőt, az olyan apróság is boldoggá tesz, ha a gyerek nem ordítja végig az egész napot. És ez csak attól függ, hogy én mit eszem. Éljen.

Délután pedig elkezdtem a gyerek komolyzenei ízlésének formálását, egy könnyed Mozart fuvaolaversennyel kezdtünk az ötórai szunyókálás alatt. Szerintem tetszett neki. Ezt nagyon fontos lépésnek értékelem és rettentően büszke vagyok rá.

Holnap lesz a drága 3 hetes kereken, és már 3700 g-ot nyom a mérlegen. Az esti fürdés alatt ma először egy pillanatra élvezte is a vizet, ami azt jelenti, hogy volt 1-2 másodperc, amíg nem ordított torka szakadtából, mint eddig minden alkalommal. Ezt az apja értékeli fontos lépésnek és rettentően büszke rá. Attól fél ugyanis, hogy miattam nem lesz a gyerek olyan balaton-fan, mint amilyen ő.

A mosolygással is elég jól állunk, gyakran húzza félre a szája szélét, amit az elfogult szülők máris mosolygásnak definiálnak, holott simán lehet az egyszerű arcizom mozgatás is, minden cél nélkül. De az kétségtelen, hogy rettentő erős a kisfickó, szinte kilöki magát a kezemből és már majdnem mászik előre, ahogy hasonfekve a kezeivel kitolja magát. Csak meg ne szökjön itt nekem.

Végre kaja

Heti újdonságaink

Ezen a héten nagyon sokat fejlődött az én töpszli gyerekem. Például hízott: most már 3,5 kg fölött jár. Éljen.

Aztán a 2 fázisú gyermekem tovább fejlesztette a repertoárt és eszik-alszik helyett már eszik-alszik-kiabál. Titkon régóta várom, hogy új trükkökkel álljon elő, de én olyasmire gondoltam, hogy mondjuk beszél, vagy mászik, vagy mittudomén. Na mindegy.

Tegnap konkrétan majd megszakadt a szívem az én nehézsorsú gyermekemtől, amikor végigbőgte a délutánt, látszólag ok nélkül. Evett, kapott tiszta bugyit, a franc se tudja miért ordított olyan keservesen, de aztán este csak abbahagyta. Ja, kiabálás közben pedig engedély nélkül a hátára borult, holott megmondtam neki, hogy az az ő korában veszélyes mutatvány. Meg is fulladhat.

Bámulatos attrakció, és tényleg nem értem, hogy hogy fordulhat elő, hogy a 3 hetes gyerek kitakarja magát alvás közben (!), bár gyanítom, hogy inkább bicepszből kitolja magát előre a takaró alól, mintsem kitakarja magát konkrétan, de szerintem ez is egyedülálló teljesítmény és nem csak egy kezdő szülő elfogultsága.

Kevésbé bámulatos, viszont annál fájdalmasabb mutatvány, amikor kaja közben eszébe jut megnézni, hogy ott vagyok-e még (??), ami azt jelenti, hogy szájában a mellemmel egyszer csak hirtelen fejfordítás és a szemével elkezd keresni engem. Más kérdés, hogy a mellem meg maradna a helyén, így leginkább a leharapáshoz, vagy letépéshez tudnám hasonlítani a mozdulatot. Olyankor szoktam neki bájosan elmagyarázni: 'hát hova mentem volna, édes szívem, amikor ott lógok ki a szádból?'.

Mindezek ellenére még mindig hálás lehetek neki, mert a korábbi 3 helyett tegnap óta csak 2-szer ébreszt engem éjszaka kajáért. Hát így már sokkal egyszerűbb az életem. Ma reggel Apa meg is jegyezte, hogy mennyivel jobban bírom már az éjszakai megpróbáltatásokat, de szerintem csak jókedvre akart deríteni. Ez olyan rábeszélés féle volt, hogy érezzem, mennyivel jobban bírom már az éjszakai megpróbáltatásokat. Éljen.

De tényleg kezdem megszokni. A gyereket is, meg az új életformát is. A gyereket is meg kell ám szokni, mert ahogy a terhesség se tartott örökké, a gyerektartás is olyan átmeneti érzés egyelőre, mintha valaki más gyerekére vigyáznék egy pár hónapig, aztán majd elviszi vagy akármi. Nincs még olyan örökkétartó érzésem. A röghöz kötött életforma viszont tényleg csak pár hónapig fog tartani, egyelőre az utcára se viszem ki, mert könnyen kaphat még fertőzéseket, de a babakocsis sétálgatások ideje hamarosan eljön, aztán talán már emberek közé is vihetem, ha kialakul valami napirend, amivel számolni lehet.

Addig meg nincs más, mint átható humorérzékkel közelíteni az éjjeli felkeléseket, a végtelen ordítást, az állandó pelenkacserét, meg hogy melltartóbetét nélkül a legváratlanabb helyzetekben önt el a tej. De szó szerint. A megfelelő hozzáállás lényegesen megkönnyíti az anyává vedlésemet, mint annyi minden mást is az életben. Mert azért ne gondoljuk, hogy az anyák élete csupa vidámság és derű. Édes pici gyerekkel otthon lébecolni egész nap. Igen. Közben a szoptatástól elfogyok, fizikailag leépülök, a 3 óránkénti keléstől meg szellemileg lefáradok.

De virtuálisan veletek vagyok ma is.

A lejtő

A héten elfogyasztottam egy pohár alkoholt. Azt hittem, egy évig nem fogok inni, de egyik nap vacsora után egy nyitott üveg borral találkoztam az étkező asztalon és hagytam magam rábeszélni egy pohár 3 puttonyos aszú elfogyasztására. Kicsit tiltakoztam, de viszonylag hamar túl tettem magam a lelkiismeretfurdalás (hm, milyen gyakran használom mostanában ezt a szót) okozta kellemetlenségeken, aztán gyorsan belenyugodtam, hogy ezzel a lépéssel elindítottam a gyereket az alkoholizmus csúszós, meredek lejtőjén.

Aztán felhajtottam a pohár bort és leültem tévézni.

Dráma

Most, hogy 2 hét nemalvástól a hangom is egy oktávval lejjebb csúszott (tegye fel a kezét, aki megismeri még a hangomat a telefonban), elhatároztam, hogy nekem nem lesz több gyerekem. A terhesség meg a szülés még hagyján, de ezzel a nemalvással kínozni lehet. Vagy az lesz, hogy a kórházban leadom 1 év megőrzésre, aztán értemegyek, ha már hagy aludni.

Szürke hétköznapok

Zénó 2 hetes. Tegnap hagytam először magára (magára = én elmentem otthonról, ő meg maradt a nagyapjával), egy órára kb, de máris olyan lelkiismeret furdalásom lett, hogy visszafelé sírtam a kocsiban. Meg hiányzott is.

Pedig néha már tényleg falhoz tudnám vágni, mondjuk amikor éjjel bealszik kaja közben, aztán mikor letenném aludni, elkezd bömbölni, hogy éhes. Akkor visszaveszem, de enni nem kezd el még véletlenül sem, csak 1) ordít világnak, hogy éhes, vagy 2) nézelődik csendben, mint valami múzeumban. Én meg várok türelmesen hogy 1) észrevegye az orra előtt a tejet, vagy 2) észrevegye az orra előtt a tejet a múzeumban és folytassa végre az evést.

Az ilyesmit az ember nappal még elviseli valahogy, de éjjel nincs egy órám arra, hogy megvárjam, amíg telenyomja magát tejjel, ha nem eszik, lerakom, aztán magára vessen. Újrajátszhat 3 óra múlva. Nekem aludnom kell.

Persze azért nem lehet haragudni rá. Férfi még soha nem nézte ilyen őszinte áhitattal a melleimet. Persze ezelőtt nem is voltak ekkorák.

A tej

Miközben Zénó alkalmanként megpróbál átverni a hisztijével, hogy éhes, csak legyintek és arra gondolok, mennyivel könnyebb dolga lenne, ha azzal jönne, hogy tejmérgezést kapott. Azt tuti elhinném egy idő után. Ez a gyerek csak eszik és hízik.

Éreztem én, hogy az etetés körül problémáim lesznek, csak azt nem tudtam, hogy így. A harmadik naptól kezdve van tejem, ráadásul annyi, hogy komolyan attól félek, begyulladnak a melleim. Hónalj tájékon kemény, becsomósodott tejcsatornákat észlelek, fáj és feszül a mellem, éjjelente eláztatok egy-két pizsamát alvás közben és a java csak akkor jön, amikor Zénó éppen rámharap. Akkor ordítani tudnék. De nem akarom megijeszteni.

Próbáltam lefejni a maradék tejet kaja után, de nem ment. Kézzel meg se moccan, a kézi fejőgépet meg szerintem simán nem tudom használni. Szerencsére az első este rájöttem, hogy a forró teáscsészém kiváló hatással van a teli tejcsatornákra. Először nem értettem pontosan, hogy miért kezd el dőlni a lé, miután hozzányomtam a melleimhez a csészét, így másnap utána olvastam. Kiderült, hogy a meleg kitágítja a csatornákat és emaitt fejni sem kell: kifolyik egy csomó tej magától. Csak arra kell odafigyelni, hogy ne a kanapén landoljon az isteni nedű. Azóta ha feszülést érzek vagy fáj, forralok egy kis vizet, és szisztematikusan végigvasalom a melleimet egy csészével, kívülről befelé haladva, miután felkészültem arra, hogy sugárban fog folyni a tej. Ami egyébként rendkívül vicces látvány.

Egy hete jöttünk haza a kórházból, akkor volt 2850 gramm ez a gyerek, tegnap este pedig 3280-at mértünk ruha nélkül, nettóban. Egy hét alatt szerintem ez jó teljesítmény. Ma ebédre 100 grammot nyelt az én malacfejű utódom, majd jó szokását megtartva eldőlt, mint egy homokzsák.

Én pedig számolom a heteket. Elhatároztam, hogy kerek 6 hónapig megkapja ami jár neki, aztán kiváltom az érintett testrészemet és átállunk valami pépes kajára. Addig is remegő szájjal mondok köszönetet (napi 7 alkalommal) az Avent kémikusainak azért az összetételért, amivel megtöltik a Nipple Cream-et és megnyugvást hoznak sajgó testrészeimre.

Az első hét

Hétfőn bemutatkoztunk a gyerekorvosunknak. Nagy csalódás volt, az agyondicsért doktorbácsi futólag végignézett rajtam és a testi adottságaimra utalva megjegyezte, hogy 'csoda, hogy 50 grammot tud szopni ez a gyerek a semmiből', majd a melleim felé biccentett a fejével. Köszi.

Kaptunk mérleget, hogy lássuk, mennyit eszik a gyerek, de már első nap megnyugtató volt az eredmény, egy-egy alkalommal 70-80-110 grammot eszik, és még marad is tej, csak elalszik evés közben és nem lehet felébreszteni sem. Olyankor felemelem és jót röhögök, ahogy a 4 végtagja előre-hátra leng, a gyerek meg úgy fest, mint egy homokzsák, csak az arcán vélek felfedezni valami elégedett mosoly félét a degeszre tömött hastól 15 centire északra.

A védőnő is meglátogatott minket, kedd délelőtt sietős női kopogásokat hallottam az ajtó előttről, de nem mentem ki, a csengő ki van iktatva, gondoltam, ha be akar jönni, majd kopog az a szerencsétlen, nyilván más családokkal is előfordul, hogy kikapcsolják a csengőt, ha gyerekük születik, ilyesmi nem fog ki egy védőnőn. De mégis. Elment, aztán pár perc múlva visszajött, és egyszerűen benyitott (!) a lakásba, bejött és meg sem állt a nappali közepéig. Én ott ültem a kanapén, kezemben a gyerekkel és kurvára meglepődött arcot vágtam. A nő bemutatkozott, elmondta, hogy ő a védőnő és jött minket meglátogatni. Csengetett, de nem nyitottam ajtót, ezért úgy gondolta, benyit, mert látta az ablakon, hogy gyerekruhák vannak a szárítón, így biztos volt benne, hogy jó helyen jár. Én nyugodt hangon közöltem vele, hogy 'azért az is elég lett volna, ha bekopog.' Vele sem leszünk jóban, ahogy az előző védőnőt se tudtam elviselni. Nem is maradt sokáig.

Aztán a héten nekiláttunk a szülést követő adminisztrációs feladatok sorának, reggelente papírokkal látom el Apát és útnak indítom a bürokrácia rengetegébe. Elég jól viseli. Van már egy csomó iratunk: születési anyakönyvi kivonat, lakcím kártya, TAJ szám, most próbálunk államkincstári juttatásokhoz hozzáférni, de a feladat nem egyszerű, 3 helyen kell sorban állni, a hivatalok előtt parkolni nem lehet, ülőhelyek nincsenek az ügyfélszolgálaton, sőt, az ügyfélszolgálatot is csak 5 fős személyzet jelenti, aminek köszönhetően nem kis várakozással kell számolnia a bátor szülőnek, aki nekivág a feladatnak.

Mi meg alig mozdulunk ki, az első napokat a lakásban töltjük, hogy nehogy elkapjunk valami kósza bacit a levegőből. Eszünk és alszunk rendíthetetlenül.

Ma reggel leesett a köldökcsonk is, amit már nagyon vártam, mert elég macerás volt a tisztítása, Zénó nem szerette, ha törölgettem. Eltenni nem fogom, az ereklyéket tartalmazó dobozába ez a darab nem fog bekerülni.

Itthon

Jól telt az első éjszakánk itthon. Nem akarom elkiabálni, hogy máris beállt az éjszakai evések ritmusa, de szinte így van. Nappal több törődést igényel, nem lehet csak úgy ledobni az ágyába evés után, mint éjjel, de azért nem mondhatom, hogy sokat panaszkodik.

Hétfőn kapunk egy mérleget a biztonság kedvéért, hogy lássam is, hogy tényleg eszik-e ez a gyerek, vagy csak nyammogja a semmit. Mert ugyan én gyakran azt hiszem, hogy már az agya helyén is tej van, egy óra múlva kezdi újra. A kórházban mindenesetre jól evett.

Egy kicsit zokon veszem tőle, hogy én úgy oda vagyok érte, ő meg annyit se mond, hogy 'hé, Te is jófej vagy', de úgy döntöttem, kap még egy kis időt az érzelemnyilvánításra. Most csak néz rám kiváncsian a nagy szemeivel, és persze ha elég közel vagyok hozzá.

4 nap a kórházban

Úgy is lett, ebéd után elmentünk ctg-re, aztán ott is maradtunk a kórházban.

41. hét

Megállapíthatjuk, hogy Zénó nem sieti el a dolgot, aminek örülök is, meg nem is. Remélem, mindig ilyen nyugis gyerek lesz, ül a fenekén szép csendben és türelmesen vár a sorára. Ezen a héten azonban jó lenne, ha összekapná magát.

Az éjszakai görcsök ma már a délelőttre is átcsúsznak és egyre erősebbek. Időt nem mérek, mert az marha unalmas dolog és csak ideges lennék tőle. Egyelőre nem súlyosak. Ha ma vagy holnap megszületne, akkor pénteken ki is engednének a kórházból és a hétvégét már itthon tölthetnénk. És azért is lenne jó, ha ma vagy holnap megszületne, mert szerdától a doktor úr konferenciázik vidéken, a vasárnap meg olyan messze van.

A babaruha vásárlással nagyon előre látóak voltunk, félő volt, hogy szeptemberben hideg időben születik ez a gyerek és nem töltöttük meg a szekrényt ujjatlan, vékony, nyári bodikkal. Milyen jól tettük.

Ebéd után megyünk ctg-re, most is igyekezni fogok szép hegyvonulatokat produkálni a papírra, ahogy szoktam.