18. hét

Jó lett az AFP eredménye. Két hét múlva ultrahang.

A hasam minden nap nő egy kicsit, mire estére megszokom az új méreteimet, reggel újra van mihez hozzászokni. Közben Apával máris azon vitatkozunk, hogy melyikünket fogja jobban szeretni a gyerek.

És mostmár akarom tudni, hogy lány-e vagy fiú.

17. hét

A szuperhősök élete nehéz. Hétfőn is túl kellett élnem egy vérvételt, nem volt egyszerű dolgom. De kiszúrtam Kleopátrával (a nő, akinek a halántéka közepéig ki van szinezve a szeme szemceruzával), mert elsőre adtam vért, most nem tudtak sokáig kínozni a siker érdekében.

Előtte ezt a párbeszédet sikerült lenyomnom az orvossal a nőgyógyászaton:
- Jó reggelt. Megérkeztem AFP-re.
- Jó reggelt. Most? Mit mondtam magának, hogy mikor jöjjön?
- Semmi konkrétat, csak azt, hogy reggel.
- Reggel? Ez magának a reggel? A negyed 9?! Na, mindjárt ott vagyok.
...
- Elnézést, hogy csak most értem ide.
- Ja, semmi baj. Elhozta a terhes kiskönyvét?
- Nem.
- És a legutóbbi ultrahang felvételt?
- Azt sem.
- Miért? Nem mondtam, hogy hozza el?
- Hehe. Első gyerek..

Jövő hétfőn hívom az eredményért, addig tovább növesztem a gyereket, éjjel-nappal. Kicsit fárasztó ez a 3 műszakozás, de a szuperhősök élete nem könnyű, ezt tudjuk jól.

16. hét

Ugrottunk az időben.
Még mindig nem híztam, de szerintem már kezdek többet enni, mint azelőtt. Hétvége óta feltűnően púpos a hasam, és a "szerintem ez a gyerek mozog" felkiáltással szerzek derűs perceket a környezetemnek.

A gondolathoz már hozzá szoktam, a látványhoz még nem. Furcsa nekem azt a másik nőt látni a tükörben.