Áramszünet

 Napokkal ezelőtt bejelentették, hogy áramszünet lesz az utcában egy teljes napig, csak elvesztettem a hirdetményt, és csak arra emlékeztem, hogy egyik nap nem lesz van áram, vagy víz. Na, ma nem volt, és áram.

Pont itthon voltam, készülődtem a költözésre és reggel elment az áram. A fiúkért már úgy mentem suliba, hogy felkészültem: ebédjük hiába van, megmelegíteni úgysem lehet, gondoltam, most jófej leszek és hazafelé kapnak Burger King kaját, az legalább meleg.

Egyik a másik után beszállt a kocsiba, akartam mondani a jó hírt, mosolyogva, várva az üdvrivalgást, erre mind a kettő, egymástól függetlenül ezt vágta rá teljesen beparázva:

- Mi?? Akkor nem tudunk otthon gépezni??

Kara szóbelizik

Ma volt Kara szóbeli felvételije a Kazinczyba. Vártuk már nagyon, túl akart lenni rajta mindenki.

Egyedül Zénót nem izgatta különösebben a dolog, de aznap már ő se tudta leplezni, hogy érdekli a téma: megvárta Karát a suliban tanítás után, kérdezte, hogy mikor érünk oda, elmesélte neki, hogy ki fogadja majd a bejáratnál, melyik tanár, melyik teremben melyik tanárt látta a bizottságban, stb. Aranyos volt, hogy még ekkor is próbálta fenntartani azt a férfias látszatot, hogy ő megingathatatlan, közben meg nagyon is törődött Karával. Nyugtatgatta, focizott vele, beszélt hozzá.

A várható kérdéseket lejátszottuk az előző hetekben: miért jelentkezett ide, melyik a kedvenc tantárgya, melyik iskolából jön, van-e rokona a suliban, stb. Azt is megbeszéltük, hogy ezekre már nincs helyes vagy helytelen válasz, most már csak arra kiváncsiak, hogy ő milyen személyiség. Az egyetlen rossz válasz tehát az, ha nem válaszol. Annyira azért ne legyen lámpalázas, ha lehet.

Karát az igazgató úr hívta be a bizottságába, (már az időpont miatt is ő keresett engem előző héten), úgyhogy mondtuk is neki, hogy aki meghallgatja, az az intézményvezető lesz, személyesen.

Az iskolába nem mehettem be, az utcán vártuk őt, izgatottan, és mikor már minden lány kijött, akivel együtt metónt be, egy turnussal, már bementem érte, hogy megnézzem, hol lehet. Hosszan beszélgettek tehát Tibor bácsival, Kara nagyon jól érezte magát, még meg is nevettette az igazgató urat, erre nagyon büszke volt.

Most már csak 2 hónap várakozás következik és megtudjuk az eredményt.

 

Befagyott a visszapillantó

 Egyik reggel az olvadó hó után lefagyott a kocsi minden ajtaja reggelre. Alig tudtuk kinyitni az ajtókat a beszálláshoz, de ami még rosszabb, beragadtak a visszapillantók is, nem nyíltak ki induláskor. Ez elég zavaró, lényegében sávot váltani se tudok nélkülük.

Emlékeztem, hogy van erre is a nyomógomb a kocsiban, de a hajnali órán nem találtam meg, vezetés közben, ekkor jött Zénó mentő ötlete: van egy kézikönyv(!) az Audiban, a kesztyűtartóban. Egy mozdulattal kivette és mire odanéztem, már lapozta is, közben megnyugtatott, hogy mindjárt megoldja, ne aggódjak.

Mire a szememmel végigszkrolloztam a gombokat, addigra Z pont megtalálta, hogy hol kell keresnem. Büszke voltam rá, igazi férfi lett belőle 14 év alatt. Épp csak autót nem vezet még, de ha hagynám, azt is elvezetné gond nélkül.