A vigyor

A mini gengszter

Mától kezdve semmi sincs biztonságban

Mászik

Na itt éppen mászni kezd.

Az ács

Zénó tetőt javít.

6 és fél

6 és 7 hónap között igazán interaktívvá válik a gyerek. Látványosan fejlődik, igazi büszkeség. Már nem az a hátonfekvő homokzsák, aki korábban volt, magyaráz, mutogat, nevet, dühös, akar, nem akar, érez, simogat, és ráncigál. Keresi Apát napközben, lesi az ajtót, berángatja a játékait a kiságyába a rácson keresztül, jelzi, ha jóllakott, és imádja pohárból inni az ásványvizet ebéd után. Tiszta röhej.

A zenélő játékokkal elszórakoztatja magát, de ha kell, rárepül a kontrollerek vezetékeire, és úgy hasít előre, mint semmi másért. Öltözni nem szeret. Az almát szereti, a sütőtököt nem.

Hónalji alátámasztással már állni is tud, kapaszkodik egy kézzel és a másikkal megfogdos olyan tárgyakat, amiket fekve nem lehet. Nagyon örül olyankor. Eleinte lábujjhegyen áll, aztán lassan leteszi a sarkát és rendesen támasztja magát. A tükörben meg nem csak nézegeti magát, mint korábban, hanem megérinti a tükörképét, és örül magának.

Megrág, amit csak lehet, (nem érti, hogy a vezetéket nem lehet), és tiszta nyál minden, amerre járt, így ha meg is szökik, könnyen meg lehet találni a lakásban. Csak követni kell a nyomokat.

Tegnap volt egy kis riadalom, eltűnt a jelzésnek szánt biztosítótű a játszószőnyegéről és azóta sincs meg. Remélem, nem nyelte le. Eddig minden rendben, de ha kell, elvisszük megröntgeneztetni a gyereket.

Az alultápláltságot meg kezdem figyelmen kívül hagyni. Olyan mosolygós, csillogó szemű egész nap, mint amilyenek az alultápláltak csak szeretnének lenni. Tiszta izom a háta, egész nap pörög, mint a búgócsiga, csak akkor marad nyugton, ha alszik. Valószínűleg a helyi védőnőnek lesz igaza és egyszerűen csak arról van szó, hogy amit megeszik, azt le is mozogja. Meg hát én se vagyok átlagsúlyú. Szülés után 48 kilóval, milyen lenne a gyerekem? Különben is mindig annyit eszik, amennyi beléfér, aztán szól, hogy nem kér többet. Hogy lenne már alultáplált?! Borzalom.

Foga nincs, de hetek óta úgy halljuk, mintha kocogna a kanál a szájában. De semmi. Elég érdekes. Egyébként meg jól viseli az utazást, a bevásárlást és a hoki edzést is, pedig ott szerintem hideg van. Én legalábbis fázom.

Az elalvás megy nehezen mostanában, sokat kell simogatni a hátát, mire elalszik. Korábban csak letettem és már aludt is, nem volt reklamálás, hát most van. Többször bemegyek megnyugtatni, és elmagyarázni, hogy itt leszek kint, amíg ő alszik. Elég nehezen hiszi el.

Szótagok

Ollé. Ma reggel szótagolásra ébredtem. Vavavavavavavavavavavava. Szép dallamosan, ügyesen. És már halad előre is, igaz, a mellkasára támaszkodva kúszik, nem a kezével.

Gyerekek a kádban

Régóta akartam egy ilyen kapucni alól kukucskálós, fürdés utáni képet

6 hónapos

Hirtelen sokat nőtt ez a gyerek. Lehúzza a kezével a rácsvédőt, hogy kilásson az ágyból, kidugja a lábát a rácsok között, olyan gyorsan odanyúl olyan tárgyak felé, amelyek mellett elhaladunk, hogy észre se veszem, csak hogy az előbb még nem volt semmi a gyerek kezében, most meg van. Segíteni akar ajtót nyitni, kalimpál a kulcsok felé, amikor hazaérünk, és úgy nyeli a reszelt almát, hogy alig tudom tartani vele a tempót.

Mindenkire mosolyog, és egyre több érezelmet tud közölni a maga módján, szavak nélkül. Mikozben egyre több hangot használ, és nagyon dühös is tud lenni, ha valami nem úgy van, ahogy ő akarja. Lecserélük a mózeskosarat sportülésre, és szombat óta be tudja kapni a lábát.

Ma lett 6 hónapos. Nagyfiam van már.