Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

szombat, augusztus 31, 2019

Egy utolsó nyári állatkerti körút

Róza állandó programja a szarvas etetés.
 Ez itt Fekete István, személyesen, ahogy a gyerekeim hívják.



péntek, augusztus 30, 2019

Kara első tanévnyitója a gyakorló iskolában

Együtt, a fehéringesek.
 Az ott középen Kara. Nagyon szomorú és magányos volt a tanévnyitón. :(

csütörtök, augusztus 29, 2019

Hazaért a kígyó



Az első nyakkendő kötés

Pillanatok, amik örökre beégtek:



Címkék:

kedd, augusztus 20, 2019

Fertőrákos

Utazik a vidám család.
 Róza szereti ha fotózzák.
 Befelé, a barlangba.
 Látkép.
 Látkép a barlangból.

 Mondom én.


hétfő, augusztus 19, 2019

Balaton kerülés - 2. nap

Siófok - Balatonvilágos - Balatonkenese - Balatonalmádi




vasárnap, augusztus 18, 2019

Balaton kerülés - 1. nap

Balatonalmádi - Balatonfüred - Tihány - Szántód - Siófok





szombat, augusztus 17, 2019

Egy kis bemelegítás a Balaton kerülés előtt, aztán ebéd a családdal




csütörtök, augusztus 15, 2019

Ide már régóta el akartam vinni a gyerekeket




szombat, augusztus 10, 2019

A nyomkodós, a törölgetős és a kitúrós

Van egy téma, amivel már régóta tartozom.

Úgy kezdődött minden, hogy feltűnt, hogy Zénó bátran nyomkod minden gombot mindenhol, gyakorlatilag kétségek nélkül. Legutóbb az ajkai távolsági buszjárat ajtaját nyitotta ki, amikor a tömeg a buszvezetőre várt a beszállás előtt. Nem akarta ő kinyitni, meg nem is tudta, hogy mi az, csak megnyomta. Az ajtó meg kinyílt. Ennek az esetnek a kapcsán előtörtek a régi emlékek, amikor Z megnyomott valamit. Egyszer Füreden átbillentett valami reteszt a Sharan hátsó ajtaján, ami miatt nem lehetett az ajtót becsukni. A gyerekzárat kapcsolta be nagyjából, csak kinyitott állapotban. Nyitott ajtóval viszont nem tudtunk elindulni. Ő tehát a nyomkodós.

Kara legjellemzőbb szokása az, hogy ölelget és közben az egész arcát odatúrja a vállunkhoz. Ez önmagában egy örömteli pillanat, csak többnyire ebéd közben, vagy közvetlenül ebéd után is nagy szeretettel jön ölelkezni és Apán általában fehér ing van. Tehát gyakorlatilag beletörli a száját Apa ingébe, minden egyes étkezés után. Ő a törölgetős.

Róza pedig ezen a nyáron minden nap, de minden egyes nap lejön az éjszaka közepén és ott alszik nálunk. Ez egyik gyerekre se volt jellemző, sőt, kifejezetten szempont volt, hogy minden gyerek a saját ágyában aludjon, de Róza idén rászokott arra, hogy megjelenik nálunk hajnali 2-3 óra körül, hogy ő omst felébredt. Eleinte még visszakísértem az ágyába, de egyszer olyan fáradt voltam, hogy nem volt erőm ott ülni az ágya mellett még egy fél órát az éjszaka közepén, amíg elalszik, úgyhogy azt mondtam neki, hogy feküdjön oda mellém. Ez volt a hiba. Azóta minden éjjel megjelenik, de módszeresen ám, eleve hozza magával a kis alvóállatait és természetes módon bemászik közénk. És ha már ott alszik, kitúr minket a saját ágyunkból. Apa többször ébredt már arra, hogy hátbarúgják, vagy éppen egy talpacskával a szájában. Így lett ő a kitúrós. És nagyon büszke rá, hogy neki is lett beceneve, mint a nagyoknak.

péntek, augusztus 09, 2019

Én kicsi lányom


A kígyó - 2019

Zénó állattartási elképzeléséről, a nyilvantartásom szerint 2015 őszén írtam először. Akkor azért kezdtük komolyan venni, mert már fél éve kitartóan kígyót akart. Elkezdtük a tervezést, megállapodtunk minden részletben a feladatok elosztásáról (Zénó eteti, takarítja, mindencsinálja, nekem semmi dolgom vele), aztán alig pislantottunk párat, és 4 évvel később, - tádáá - íme a starter pack a junior királypitonhoz.

Arra jutottunk, hogy ennyi gondolkodási idő után még egy évet adunk Zénónak ahhoz, hogy meglássa, tényleg akarja-e ezt az állatot (etetni, gondozni), és arra az időszakra veszünk neki egy ilyen kicsi terráriumot. Ha nem jön be, eladjuk. Egy év múlva pedig, amikor a végleges helyre költözünk, az akkori szobaméretre legyártunk egy egyedi, fullos terráriumot a kígyónak. A kis kígyó meg ebben is elfér.

Kara gekkót akar tartani, Róza pedig nem is tudom még hogy mit, de az biztos, hogy rájuk is ugyanezek a szabályok lesznek érvényesek: akkor kapnak állatot, ha vállalják, hogy ők gondozzák, ha megértik, hogy állatot tartani felelősség. Egészen addig pedig plüssállatokat kapnak. Igazit nem.

Most hétvégén berendezzük a terráriumot, utána jöhet az új családtag.

csütörtök, augusztus 08, 2019

Kara a pesti irodában lazul


szombat, augusztus 03, 2019

Füred

Apa idén először látta a Balatont. (Tavaly pedig egyszer se). Úgyhogy már muszáj volt.
 Ezt játszottuk, hogy csak a gyerek árnyéka látszik.
 Idén lett ekkora kedvenc a gumimatrac. Eddig felfújható víziállatokkal nyomultak a vízben.
 Megszerette a fotózást.
 Nyugton maradni meg sose tud. De ezen a nyáron mindent lehet. Amióta vasárnapi apuka és vasárnapi anyuka lettünk, azóta örülük annak a heti 1-2 napnak, amit a láthatás jogán együtt töltünk a gyerekekkel.