Ébredés után

Még mindig ez a tekintet fogad.

Kitartóan 'kezd' mászni

Még mindig nem megy. Próbálkozik, közben ordít, hogy nem megy. Fogak sehol. Át lettem verve.

Viszont sikít reggeltől estig, néha kellemetlenül hangosan. Mintha macskát vagy sípot nyelt volna. Vagy mindkettőt. Éjjelente egyszer még felkel, pontosan f4-kor, arra gyanakszom, talán egy órát is lenyelt suttyomban. Egyébként nagyon kiegyensúlyozott, mosolygós gyerek, mindenki dícséri. És olyat még a védőnő se hallott, hogy egy fél éves gyerek tartja a kezét a körömvágáshoz. Hát az én fiam ilyen. Lazán tartja a kezét, és figyeli, hogy mi történik. Ha mégsem, akkor megmutatom neki az ollót messziről, elmondom, hogy ezzel le akarom vágni a körmét és akkor engedi. Óóóó...

Most kezd mászni

És a fogai is nőnek. És még csak kedd van.

3 Kovács tévézik

Vagányan az IKEÁban

Képek még

Képek a múlt hétről

5 hónapos 1 hetes gyerek

Egy heti kemény munkával rászoktattuk Zénót az éjszakai alvásra. Már nem ébred fel 3-4 óra között kajáért, hanem 5-6 között kezdi a reggeli műszakot, amit nagyon komoly előrelépésnek értékelek.

Már szép széles támasszal nyomja ki a mellkasát hason fekve, és könnyedén gurul át a hátára. Hasra fordulni nem tud még, de komoly erőfeszítéseket tesz ennek érdekében. Olyan C betűbe feszíti ki magát, hogy majdnem eléri a lábujjaival a fejét, rossz nézni, mintha ki akarná törni a saját nyakát meg gerincét egyszerre, de neki semmi gondot nem okoz. Azt is tudja már, hogy könyöktámasszal tartja magát és a másik kezét az égbe emeli. Nyúl a játékokért magasra. Egyre vidámabb így a pelenkázás és öltöztetés, Zénó jól szórakozik, én meg erőlködök, hogy haladjunk is valamit. Komolyan mondom, először jó ötletnek tűnt a pelenkázó asztal fölé játékot függeszteni, azt hittem, majd leköti a figyelmét és észre sem veszi, hogy öltözünk, vagy pelenkázunk. Igazam is lett, tényleg nem veszi észre.

A játszószőnyegen megunta, hogy a belógó maci hátrabillen, ha megüti a kezével, ezért ravaszul megtámasztja hátulról a lábaival, és úgy ütögeti. A macinak így esélye sincs a menekülésre. Erről mutatok egy fotót.

5 hónapos lurkó

Zénó nemsokára 5 hónapos lesz. Az étvágyával kapcsolatban elgondolkodtam azon, volt-e értelme áttérni a tápszerre. 2 hónapos korában, amikor leszokott az anyatejről, 100-110 grammot evett alkalmanként és az orvos kilátásba helyezte, hogy ez egy idő után nem lesz elég.

Most, 5 hónaposan sem eszik 150-nél többet, ráadásul naponta csak 5x eszik, nem 7x, mint anyatejes korában. Akkor most volt elég tejem, vagy sem? Amikor állandóan úsztam a tejben, naponta 3x öltöztem át tejfoltok miatt és etetés alatt a másik mellemből folyamatosan folyt a tej.

Nem mondom, hogy bánom, mert egyszerűbb így, könnyebb, tisztább, pihentetőbb. Könnyebb, mert bárhol meg tudom etetni, a cumisüveget elő tudom venni ott is, ahol a mellemet nem. Tisztább, mert nem kell állandóan tocsognom a tejben, etetés után átöltöznöm, átöltöztetnem a gyereket és esetleg az ágyneműt is kicserélnem. És pihentetőbb, mert tápszerrel Apa is meg tudja etetni a fiút éjjel, amíg én alszom.

A következő gyereknél majd meglátjuk, lesz-e szükség tápszeres kiegészítésre. Mindenesetre, amíg nem látom a gyereken az éhség jeleit, addig legközelebb nem nyúlok tápszerhez. Vagy nem.

Azért az megnyugtató, hogy láthatóan nem vagyok olyan paramami, mint egyes fórumozó ismerőseim. Nálam nem para, ha nem eszik rendesen a gyerek. Valószínűleg nem éhes. Ha éhes lenne, nyilván enne. Nem para, ha nem alszik napközben. Ha álmos lenne, elaludna. Majd alszik éjjel. Azzal nincs gond. Nem esek hanyatt, ha Apa elvisz vacsorázni, engem más dolgokkal is boldoggá lehet tenni és főleg nem dicsekszem el a nyilvános fórumon, ha a díszvacsora után Apával felnőttjelenet zajlik. Ha minden alkalommal elújságolnám a fórumon, ha felnőttműsor megy a hálószobában, valószínűleg kitiltanának a helyről. Őszintén meglep, hogy másoknak ez ritkaság egy vagy két gyerek után.

Viszont fáradok. Bármikor el tudnék aludni nap közben, ami eddig nem volt rám jellemző. 5 hónapja szaggatottan, és keveset alszom. Persze éjjelente 1 etetést átvesz tőlem Apa, de így is fárasztó. A korán kelés, a készenlét, a monoton program, a magamban beszélés, minden. Megszoktam már, hogy mindent kommentálok, amit teszek. Emberek között ez nem annyira ciki talán, ha tolom a babakocsit és beszélek a gyerekhez, de ha véletlenül egyedül jutok el a boltba, és úgy beszélek magamban, na az már gáz. Remélem, nem túl gyakran fordul elő velem.

Jól esik, ha valaki átveszi a gyereket. Apa vagy nagyszülők, mindegy. Olyan volt már, hogy el tudtam menni ide-oda napközben, amíg valaki vigyázott rá, de most fordult elő először, hogy Nagypapa elvitte sétálni a gyereket és én maradtam otthon. Eleinte ide-oda szaladgáltam a lakásbna, mint aki keres valamit, aztán rájöttem, hogy nem kell keresgélni, Nagypapa elvitte sétálni. Na, az furcsa volt. De hamar belejöttem, tudtam nyugodtan dolgozni, porszívózni, ami zajos és a fiú nyavalyog miatta. Na, ennyi hátránya van a nagyteljesítményű porszívónak, az előbbihez képest, amellett simán el is aludt a gyerek, nem zavarta különösebben.

Újdonságok tekintetében egész jól állunk. Megtanulta visszatenni a cumit a szájába. Ez komoly előrelépés az előbbiekben képest, ne becsülje alul senki, eddig csak kitépte a szájából és ordított, hogy nincs meg. Vissza kellett tolni a szájába. Most már utána nyúl és ráharap magától.

Nem megy viszont az evés, lusta kinyitni a száját, zokon veszi a pépes kaját, akármi legyen is az. Az átfordulást is hanyagolja, pedig eddig ment, de mostanában inkább csak ordít, hogy fordítsam meg. Kedves, lusta kis gyerek.