Zénó, a félelmetes ketrecharcos

BKV

Ma volt egy extra hosszú BKV utunk a városban. Az egyik megállóban odaszólt a gyereknek egy eléggé lelakott fejű alkesz:

ő: - Hát minek az a cumi a szádba? Milyen dolog ez?
én: - Higgye el, hamarabb fog leszokni róla, mint maga az alkoholról meg a cigiről.

Telik az idő

Sőt, rohan. Zénó mostanában már elképesztő sebességgel mászik keresztül a lakáson. Ha leteszem a játékai közé és kimegyek a szobából, utánam jön, és csalódott arcot vág, amiért ott felejtettem. A fürdőszobában kipakolja a billenő tetejű szemetest, a kedvence a használt fültisztító pálcika, amit igyekszem idejében kivenni a kezéből, mielőtt megrágja.

Ha elunja a mászást, odajön hozzám és egy buldózer erejével tolja neki a fejét a lábszáramnak. Fel akar jönni. Ha gép előtt ülök, ő is nyomogatja, meg összenyálazza a billentyűzetet. Ez egyébként a leghatásosabb fájdalomcsillapító is egyben, ha beüti a fejét, és elkezdi az évtized ordítását, krokodil könnyekkel tarkítva, elég oda ülnünk a monitor elé, és a sírást mintha elvágták volna.

Gyakran esik el. Amióta tárgyakba (és lábakba) kapaszkodva fel tud állni, simán elbillen, és akkorákat koppan a feje, hogy még én is megijedek. Szerencsére mindig van kéznél egy-egy számítógép. A gyereknek meg komoly baja nem eshet, elvégre 74 centi, nem túl magasról esik.

A mászásnak egy komoly hátránya van: pelenkázni nem egy leányálom. Egy pillanatra sem maradna nyugton, ahogy leteszem a pelenkázó asztalra, megfordul, négykézlábra áll és elindul. Úgy elég nehéz tisztába tenni, levetkőztetni, felöltöztetni, szóval akadnak gondjaink, de végül én szoktam nyerni. Egy-egy plüssállattal könnyű lekenyerezni.

Amióta mászik, egész más lett az életünk. A régi játékaira nem is kíváncsi, most már komoly guruló alkalmatosságokkal foglalkozik. Kisautó, repülő, súlyzó. Ülni nem akar, az egyhelyben maradás nem vonzza. A mászás terén viszont máris újdonságokkal állt elő: egyre gyakrabban halad úgy, hogy a térdeit nem teszi le. Talpon és tenyéren mászik, a feneke meg égnek áll. Az elég vicces látvány.

Játszótérre is vittem már, egy kockás plédre leteszem és arra számítok, hogy mászni fog, de semmi. A virágok se érdeklik, csak be akarja kapni mindet. Legtöbbször csak ordít, hogy vegyem fel. Rám mászik, belém pakaszkodik, belém markol, megcsípked: anyás lett. Mostanában azt se szereti, ha egyedül hagyom.

Az első és második játszótéri élményeim után máris idegesítenek a játszótéri anyukák. Az egyik jön a 10 kilós, fél éves gyerekével, hogy az enyém meg mitől mászik, aztán megkérdi, hogy egyébként én eszek-e rendesen. A másik nem tudja felemelni a hintára a gyerekét, mert közben veszélyeztetett terhes a másikkal, áá, nem is sorolom. Utálok beszélgetni velük. Attól tartok, hamarosan visszatérek a halálfejes pólóra, terepszínű nadrágra, és a tetoválásaimat jól látni engedő egyéb ruházatra. Hátha akkor nem szól hozzám senki.

És azért is nagyon megváltozott az életünk, mert amióta mászik, azóta többet eszik, és sokkal többet alszik ez a gyerek. Nehezebb lett, izmosabb, és dél után ébred csak fel. Reggel felébred, ébren van egy órát vagy kettőt, aztán 10.00 és 12.30 között tuti, hogy alszik. Én közben hajat száríthatok, tévét nézhetek, csinálhatok bármit, nem zavarja. Ennek azért tudok örülni. De azt nem bánnám, ha az 5 órai tejet elhagyná. Vagy áttenné délutánra.

Képek az arborétumból

Zénó talpon

Na itt a felvétel, amire régóta várunk: Zénó felállt. És mit csinál az asztalra támaszkodva, na mit csinál? (Helyi erők előnyben, ők tudják, mi van az asztal túl oldalán:) Tévét néz!

A másik fotón dob egy könnyed mosolyt az érdeklődők felé.

Zénó felborul

Képek a mászásról és térdelésről

7 hónapos

Közel másfél hónap próbálkozás után Zénó április elején mászni kezdett. Azóta egy percet se marad egy helyben, körbe futja a lakást, köröz a fotel körül, néha meg-megáll az állólámpa kapcsolójával bíbelődni (illusztrálva fent), aztán megy tovább. Felkeres a lakásban minden megközelíthető zsinórt, vezetéket, kapcsolót, megrág minden gazdátlan papucsot, de néha azt is, ami a lábunkon van. Próbálja lepakolni a könyveket az alsó polcról, attól félek, hamarosan menni is fog neki.

Három nappal azután, hogy elindult, egyszer csak fel is állt. Hárman is a tanuja voltunk az esetnek, belekapaszkodott a kisasztalba, feltérdelt valami játékhoz, aztán egyszerűen felállt. Még aznap többször megismételte a mutatványt, de egyszer sem tudtam lefnyképezni, csak ahogy térdel.

Ülni nem tud, foga nincs. Túl vagyunk az első betegségen is, torokgyulladása volt, kapott gyógyszert rá, jókat aludt, és ezzel együtt én is. Sokat nőtt mostanában, 72 cm hosszú, kinőtte hirtelen minden ruháját. Pelenkázni nagyon nehéz, amióta rutinos hátonpörgő lett, elmászik a pelenkázó asztalról, és elég veszélyes mutatványokra képes. A héten kapott egy saját bankszámlát.

Névnapos újdonságok

A legutóbbi névnapján, decemberben, aludta át először az éjszakát, 5kor ébredt csak fel enni, és én már azt is egész átaludt éjszakának értékeltem, tisztán emlékszem. Ezt ma is megismételte, de most f7-ig aludt! Zénónak nagyon bejött az óraátállítás, nyilvánvalóan ő is a Nap járásához igazítja magát, nem a mutatókhoz, mint én. Amióta ez a nyári időszámítás van, később ébred. De most enni se kelt fel. hurrá.

Az ágyát le kellett engednünk a hétvégén, mert a mászási és felkapaszkodási együtthatók arra engedtek következtetni, hogy hamarosan veszélyes lesz az ágy magassága. A képek tanubizonysága szerint még mindig kungfu tartásban tölti az éjszakákat, sőt, most már szinte kizárólag oldalra fekve alszik. Egyébként simán oda-vissza fordul már, akár gyors egymásutánban is.

Ül

Zénó etetőszékben (!) ül (!) és eszik(!). Ez már önmagában is csodálatos. A felemás mosolyt újszülött kora óta nem láttuk, de most elsőre megismerjük. Mienk.