Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

szerda, november 09, 2011

Szegény ember..

Ma délután a művelődési ház (ahogy Z hívja: művészház) előtt láttunk egy fél lábú embert 2 mankóval közlekedni. Szinte éreztem, hogy Z nem fogja szó nélkül hagyni, és csak abban reménykedtem, hogy nem túl hangosan mondja ki a gondolatait. Azt mondta:
- Nézd, anya, annak az embernek az egyik lába leesett. - majd sajnálkozó hangon hozzátette - szegény ember..

Régen és most - hintában

Hintázás overálban. És ki emlékszik erre? Láttunk már hasonlót.

vasárnap, november 06, 2011

Összehasonlítás

Nem mintha nagyítóval figyelném a gyerekeket és vonalzóval mérném össze őket nap mint nap, de egyre inkább nyilvánvaló, hogy a két fiam nem sokban hasonlít egymáshoz.

Zénó egy éves kora után 20 nappal már járt. Kara még most sem.
Zénó ennyi idősen már mondott egy-két szót. Kara nem.
Zénó ennyi idősen még mindig kopasz volt. Kara hosszú hajjal született.
Zénónak ennyi idősen kezdtek kibújni a fogai. Karának sok foga van.
Zénó szereti a kakaót. Kara nem.
Zénó még 4 évesen is cumisüvegből issza az esti kakaóját. Kara már most nem használ cumisüveget.
Zénónak mindig ott a huncutság a szemében. Kara tekintete bájos, jóságos.
Zénó soha nem bújt hozzánk, nem adott puszit, nem ölelt át, csak ha megfenyegettük. Kara rettentően bújós, ezerféleképpen kimutatja a szeretetét és a ragaszkodását.
Zénó testalkata vékony, törékeny, apró. Kara gombóc formájú, szélesebb testű, noha súlyra és magasságra nem sokban tér el.
Zénó imádja a gyógyszereket. Karával közelharcot kell vívni a legegyszerűbb vitaminok elfogyasztásáért is.
Zénó mozgása valamivel finomabb volt, hozzá képest Kara egy dömper. Nem is, inkább egy tank.
Zénó gyönyörű volt, amikor megszületett, nem volt csecsemőforma, hanem szép kisfiú tekintete volt már az első napon. Kara ijesztő volt, lila, és gyűrött.

Eleinte zavart, hogy nem hasonlítanak egymásra, de aztán rájöttem, hogy mi sem vagyunk tök egyformák a testvéreimmel, nincs ezzel gond.

Kara egyik kedvenc dala



Ezt a lemezt nézzük napok óta.

Kara nagyon muzikális. Úgy jöttem rá, hogy a Bogyó és babóca mesét mindig csak addig nézte, amíg szólt a főcímdal, aztán a cselekmény nem érdekelte. Gondoltam, akkor neki való lesz a Gyerekdalok és mondókák című alapmű, amiből ez a részlet is látható. Hát ezt imádja. Minden figurára rámutat, dünnyög, táncol, naponta többször is megnézzük az elejétől a végéig. Szerencsére felnőttként is roppant mulatságosnak mondható szinte minden dal. Tegnap este 11-kor is be kellett kapcsolnunk, de az már egy másik történet. Szeretjük, és kész.

Zénó csacsog:

Z az őszi szünetet Mamiéknál töltötte. Ma, amikor hazaért, átöleltem és azt mondtam neki:
- De jó látni Téged, örülök, hogy itthon vagy.
Erre vállat rántott és érzelemmentesen azt válaszolta:
- Hát, nekem jó volt a Maminál.

péntek, november 04, 2011

Zénó csacsog:

Egyedül társasozik a gyerekszobában, a félig nyitott ajtón ez hallatszik ki:
- Hahaha, jól átvertem magam! Kettőt léptem!