36. hét

Most kezdem azt érezni, hogy jó ez a terhesség, de most már igazán vége lehetne. Fárasztó dolog. Mindig tudtam, hogy szeretni fogok terhesnek lenni, de abba nem gondoltam bele (hogy is gondolhattam volna bele), hogy a magam fajta biztospont keresőnek rémesen sok dologhoz kell majd hozzászoknia.

Alapvetően nagy különbség van az első 20 hét és a második 20 hét között, mert a feléig csak tudod, hogy lesz gyereked, a második felében meg érzed is, ahogy mozog.

A terhesség azzal a nagy hozzászokni valóval kezdődik, hogy az életed visszafordíthatatlanul megváltozik. Eddig, akármit is csináltál, azt vissza lehetett csinálni. Ha vettél valamit, amire még se volt szükséged, azt vissza lehetett vinni a boltba, ha rosszul választottál munkahelyet, kereshettél másikat, ha rosszul választottál pasit, vagy férjhez is mentél, el lehetett válni, de a gyerek most már maradni fog. Mondjuk, hogy jól kiválasztottam a pasit, akivel le akarom élni az életemet és halálom után is mellette akarok feküdni, jól eldöntöttük, hogy együtt akarunk nagycsaládot alapítani, aztán amikor látod a csíkokat a teszten, mégis megdöbbentő a tudat, hogy kész, innentől kezdve lesz egy gyereked. Hozzá kell szokni a gondolathoz. Hiába tervezted már hónapokkal ezelőtt, és tettetek meg mindent annak érdekében, hogy teherbe ess, a tudat azért váratlanul ér. A hozzászokásban gátolhat, hogy minden élő ismerős, barát és rokon azzal kezdi, hogy ne éld bele magad, az első 12 hétben még akármi is történhet, és ha túl korán beleéled magad, akkor nagyon fog fájni ha mégsem sikerül. Én ezzel szemben minden erőmmel próbáltam beleélni magam, nehogy váratlanul érjen, hogy gyerekem születik egy pár hónap múlva. És a terheség alatt persze repül az idő.

Hiába látod az ultrahangon azt a kis pacát, amire az orvosod vigyorogva mutogat, a szived örül, az agyad meg nem nagyon fogja még fel, hogy mit jelent.

Az én esetemben a kezdő szülőkre jellemző 'alkalmas leszek-e a gyereknevelésre, fogok-e tudni mit kezdeni a gyerekkel ha megszületik' kérdéskör kompletten kimaradt, mivel ha én nem is, az apja képes ilyesmikre. Nekem ezzel nem volt gondom.

Aztán jöttek az első testi változások. Sárgadinnye méretű, sajgó mellek, ami miatt a mozgás csak korlátosan megy, nehezen múló pattanások a bőrön, komoly hajhullás, ezekhez is hozzá kellett szokni, a szőrszálak látható elvékonyodása ilyen szempontból nem értintett kellemetlenül.

Orvoshoz se jártam korábban, az is elég vacak, hogy havonta be kell menni a kórházba valami miatt. A vérvételt meg senkinek nem ajánlom. Csak nagyon elszántak essenek teherbe!

Amikor mozogni kezd a gyermek, a helyzet alapvetően megváltozik. A 'gyermeket hordok a szivem alatt' tudat kézzel foghatóvá válik, így már könnyebb. Viszont más újdonságok kerülnek elő. A hasad láthatóan megnőtt, a ruháid helyett terhes viseletet kell hordanod. Az utcán megbámulnak, ismeretlen nők nagyon előzékenyen kezdenek viselkedni Veled a város legkülönbözőbb pontjain, ragaszkodnak hozzá, hogy leülj a székre, amire mutatnak és mindenáron vizet akarnak majd adni Neked, a pasik meg a görögdinnye méretű melleid látványától nem veszik észre a hasadat és több autós dudál rád az utcán, mint máskor egy év alatt.

Ahogy a gyerek tovább nő, azt is megérted, hogy ki a francnak jutott eszébe Alien filmsorozatot készíteni azzal az alapötlettel, hogy a szörny a nő hasában nő meg és onnan jön elő. Hát így már ez is világos.

Szokatlan a fáradékonyság, esetleg bedagad a lábad estére, ha sokat voltál talpon. Kevésbé szerencséseknek kialakul a visszérbetegség, aranyérbetegség, előjön hátfájás, elhízás, stb, az se lehet könnyű.

További szokatlanság lehet, ha a kilencedik hónapban is találsz még olyan ruhadarabot a szekrényben, ami még rád jön. A terhes rucik hiába tetszettek az elején, kezdenek unalmasak lenni, és minden induláskor hálálkodsz, hogy nem a téli időszakban vagy terhes, amikor a cipőfűzéssel is bajlódni kell.

Most már szeretnék inkább túl lenni az egészen. Vicces dolog, ha a gyerek rúgdos belülről, de kezd elmúlni a humorérzékem, vagy nem tudom, de abba hagyhatná már. Inkább a kiságyában rúgdalózzon. Hiányoznak a ruháim, nem akarok több orvost látni, elég volt a várakozásból. Szeretnék újra egyedül lenni a testemben. Persze valószínűleg visszasírom még az átaludt délelőttöket, de mindig az kell, ami nincs, még ha folyton ahhoz ragaszkodom is, ami van.

35. hét

Ez a nap is eljött. A hónapokig tartó válogatás, számolgatás, szervezés és gondolkodás után végre itt a babakocsi.

Kezdetben csak a gyártó volt meg. Aztán választottunk típust. A lehetséges színek közül is hamar választottunk, és a bababolt is adott volt, ahol megvesszük majd. Háromszor kérdeztem végig mindent a boltban az eladótól (egy fiatal pasitól, akit halálra cikiznek a női kollégái a bababoltban, de ha bármit kérdeztem, a csajok csak a vállukat rángatták, és a pasi tudott válaszolni bármire, amit kérdeztem).

Aztán jött az ötlet, hogy vegyük meg használtan. Ehhez a típushoz elég nehéz használtan hozzájutni, senki sem akarja eladni. Megnéztem az online apróhírdetéseket és az aukciós oldalakat is. Aztán találtam egyet! Tavalyi modell, licitáltam rá, mert nem volt nagyon rossz állapotban a fotók alapján, és egy csomó pénzt akartam megsprolni vele. A licit utolsó fél órájában aztán nem lehetett elérni az aukciós weboldalt (egy almádi strandról, mobilról), de szerencsére a licit sikertelenül zárult, és megkerestem az eladót sirektben, hogy mondja meg, mennyit kér érte, és megveszem. Sokat kért. Elmagyaráztam neki, hogy ennyi pénzért egy tavalyi modellt kompletten be tudok hozni ausztriából, vadi újan, erre megsértődött és sok sikert kívánt a vásárláshoz. Felhúztam magam.

Kerestem tovább. Találtam egy másik kocsit, Hegyeshalmon, amihez nem adtak mózeskosarat és autós ülést, de a váz és a sportülés fele annyiba került, mint az új a boltban. Idei modellnek néztem a színe alapján (tavaly nem gyártottak feketét), és meg is állapodtam az eladóval, hogy elmegyek megnézni. Ha már ott járunk a nyugati országhatárnál, gondoltuk, a kiegészítőket megvesszük Ausztriában és meg is vagyunk az egész hercehurcával. Ez jó ötletnek tűnt.

Út közben úgy döntöttünk, mégsem a kocsiért megyünk el először, hanem az osztrák bolt kínálata alapján döntjük el, hogy újat veszünk-e a boltban, vagy hazafelé bemegyünk a használt kocsiért Hegyeshalomra. A boltban kinéztük a mózest és az autósülést, aztán felhívtam az eladót, hogy tuti megvan-e a kocsi, mert ha nem, itt a 3 részt csomagárban meg tudjuk venni. Ha közben eladta, vagy valami, akkor máshogy válogatunk. Azt mondta, megvan, majd hozzátette, hogy adaptere nincs hozzá. Az adapter kulcsfontosságú dolog ennél a babakocsinál, mert anélkül nem lehet a mózeskosarat meg az autós ülést r9gzíteni a vázra. Szuper. Még jó, hogy szólt.

Megkerestük az angolul is értő eladót, nem volt könnyű, és kértünk tőle adaptert is. Jól ránk ijesztett, hogy ha nincs, akkor 6 hét a rendelési idő, (addigra már itthon is lehetünk a gyerekkel), de aztán talált egy pár adaptert a raktárban, bemondott rá egy árat, és mentünk is a pénztárhoz.

Hegyeshalmon ért az első döbbenet. A kocsi nem fekete, mint a fotón láttam, hanem kék, egy tavalyi kék modell. Nem túl szép állapotban. G-nak nem tetszik a kék, a babakocsi kapaszkodóján hiányzik a puha borítás, nehéz összecsukni, de biztos csak azért, mert gyakorlatlanok vagyunk benne. Az eladónak megy. Hát, elhoztuk.

Este, otthon össze akartuk szerelni a teljes kollekciót. A kocsit összecsukni baromi nehéz, nem csak a gyakorlatlanságunk az oka, rossz a hidraulika. Kopott a váz, nem stabil a szerkezete, nagyon használt állapotban van. Na jó, olcsó volt.

Aztán az adaptert forgattuk percekig, hogy megtaláljuk, hogyan kell a vázra rögzíteni, de sehogy sem sikerült. Nézegettük az interneten a user guide-ot, de semmi. Aztán megtaláltuk: egy másik modell adapterét adta ide a gyerek a bécsi boltban. G kis híján őrjöngött, én többször sírtam. Itt a kocsi, használhatatlan a váz, nincs adapter, nem tudjuk használni az autós üléssel meg a mózeskosárral se, 6 hét múlva már késő lesz, ha meg is érkezik az adapter, és ha új vázat akarunk venni (amihez gyári tartozék az adapter), akkor marha drágán vettük a kocsit. És pont ezt akartuk elkerülni. A használt kocsit nem tudjuk eladni adapter nélkül, az eladó vissza már nem veszi. Sokat aludtam aznap éjjel.

Sok értelmetlen kérdés került elő: hogy miért nem kérdeztem rá előre, hogy mikori a babakocsi, hogy miért nem először mentünk a kocsit megnézni és csak utána a boltba, hogy miért nem kérdeztem rá előre az adapterre, hogy a bécsi üzletben az a fafej miért adott egy másik modellhez való adaptert, hogy miért hoztuk magunkat abba a kellemetlen helyzetbe, hogy a kiegészítők birtokában már kénytelenek vagyunk megvenni a használt kocsit látatlanban, hogy miért nem próbáltuk ki a kocsit az adapterrel ott helyszínen, mielőtt kifizettük a kocsi árát, stb, stb.

Másnap, szombat reggelre kicsit megnyugodtunk és átgondoltuk, hogy mit tehetünk. Felhívtuk a magyar forgalmazót, hogy megkérdezzük, itthon lehet-e külön adaptert kapni. A mi modellünkhöz. 3 telefon árán megtudtuk, hogy itthon 2 hónap a rendelési idő, de egész véletlenül van 2 pár adapter, amit el lehet hozni. Ha Pesten lettünk volna, azonnal indultunk volna érte, de a Balatonról nem indultunk el. Lefoglaltuk és hétfő reggel elmentünk érte. Ezzel gyakorlatilag megoldódott a probléma, rá lehet szerelni a vázra a bébi korban használatos cuccokat és a használt vázzal elég jól jártunk. A sportülés csak tavasszal fog kelleni, addig meg vagy veszünk újat a kocsiból (a 2008as modellek hamarosan kijönnek), vagy G megszokja a kék sportülést.

Az eset kapcsán pedig megfogadtuk, hogy soha többet nem veszünk használt cuccot, legalábbis ha nem értünk hozzá nagyon-nagyon.

Most ugyanazon az aukciós weboldalon árulom a potyára megvett másik adaptert, amivel semmit nem tudok kezdeni. De valaki hátha olyan szorult helyzetben van, mint mi voltunk. Annak jól jöhet.

Ausztriában persze édi kis ruhákat is vettünk Zénónak, a "My dad is stronger than your dad" feliratú kis sapka persze nem maradhatott ott. Most már azt hiszem, mindene van, ha bármikor beállít a gyerek, nem jövünk zavarba. Majd körbe vezetem szépen a házban és megmutatok neki mindent, ami az övé. Aztán azokat a dolgokat is, amihez szigorúan tilos hozzányúlnia. Még nem döntöttem el, hogy térképet rajzolok neki, vagy simán kap egy listát, ezt majd később eldöntöm. Az orvosom még 2 hétig szabadságon van, addig jó lenne növögetni tovább egy kicsit.

34. hét

Zénó első ruhája.

33. hét

Ezen a héten a gyerek kb 1,7 kg és 40 centi nagyságú a szakirodalom szerint. Én ebből nem érzékelek semmit, csak a mozgást a hasamban. Egyre kevesebbet rúgdos, ahogy nő, kevesebb a hely, bukfencezni már nem tud, csak pöffeszkedik. Gyakorlatilag fejen áll a hasamban. Hetek óta ugyanarra a helyre nyújtja ki a lábait, a jobb oldalamon a bordáim alá. Olyankor kikerekedik az oldalamon egy dudor, és kemény is lesz, ahogy odatolja a lábát. Én nem is rúgdosásnak érzem, csak nyújtózkodik a drága, kifeszíti magát keresztben, aztán visszagömbölyödik.

Én 58 kg vagyok. Nem értem, miért 2 kilónként hízom hirtelen, és nem mondjuk folyamatosan, mint mások. A hasam látványával pedig nem tudok betelni, minden tükröződő felületen magamat bámulom, amerre csak járok.

A gyerekholmik beszerzésével már kezdünk egyenesbe jönni, ma megvettük az első csomag pelenkát is, new born méretben, aminek rettentően örültem. A babakocsi kérdés is megoldódik egy héten belül, aztán már csak pár apróság kell és mindennel készen leszünk. Gondoltam, hogy megmondom mindenkinek, aki látogatóba jön, hogy ha nagyon akar hozni valamit, hát csapjon a hóna alá egy csomag újszülött pelenkát. Az a leghasznosabb ajándék, amit vihet magával az ember, minden mást már úgyis beszereztünk, ami kellhet. A kismackós gyerekruhák meg tök idegesítőek, a gyerek úgyse látja, mi van a hasára hímezve, engem meg felidegesít, úgyse adnék rá ilyesmit.

Vettem málnalevél teát, meg gátmasszázsolajat is, remélem, hasznát fogom venni mindkettőnek. Mindenki dícséri őket a fórumokon.

Igyekszem nem megszülni a következő 3 hétben, amíg az orvosom szabadságon van. Nemsokára megyek ctg-re, ott még sose voltam, nagyon kíváncsi vagyok rá. Azt mondták, azt a szülőszobában csinálják, úgyhogy lesz alkalmam megtekinteni a helyiséget, amíg fekszem ott mozdulatlanul.

A barátnőim mind megkerestek a héten, hogy megkérdezzék, hogy bírom a hőséget. Kedvesek. Hát, jól. Szerintem ezt a szokatlan trópusi hőséget akkor sem viselném jobban, ha nem lennék terhes. Elvégzem, amit kell, takarítok is néha, étvágyam ugyan nincs, de folyadékkal meg gyümölccsel jól elvagyok, és nem megyek a levegőre, csak ha muszáj. A kocsiban van légkondi, igazából a lakásban lenni a legrázósabb. Szerintem most 30 foknál több van a szobában.

Még most sem dagad a bokám látványosan (a strandon súlyosan bedagadt bokákat fedeztem fel a hétvégén), nem fáj a hátam, nincs visszerem, aranyerem, nem vagyok felvizesedve, igaz, kímélem magam és mindenben van segítségem. A testmozgást is abbahagytam, kivéve, hogy a lábfejemet tornáztatom rendszeresen. Most pedig a lábfrissítő lábáztató folyadékot is bevetettem, amire már régen készülök, csak nem volt akkora lavórunk, amibe belefér mindkét lábam, de ma rájöttem, hogy a gyerekkád megfelelő méretű, és erre a célra pont megfelel. Most is hideg vízbe mártom a lábam, így elviselhető ez a meleg, aztán megpróbálok valahogy aludni.

Emlékszem, tavaly júniusban be kellett kapcsolni a fűtést, most meg itt ez a hőség. Egyedül abban bízom, hogy ilyenkor a szúnyogok is a lábukat áztatják valami pocsolyában és eszükbe se jut berepülni a tetőtéri ablakon.

32. hét

A felső képen egy tappancs látható, az alsón pedig megfigyelhetjük Apa egyedülálló fejszerkezetének hű mását és a nagy szemeket, amiket állítólag nem tőlem örökölt a gyerek.

Kaptunk új védőnőt. Azt hittem, csak szeptemberben fog szabadságra menni, azért mondta legutóbb, hogy majd a lányok kijönnek megnézni engem meg a gyereket, de már ma reggel egy új, fiatal védőnő fogadott, a régi ugyanis nyugdíjba ment.

Ez szerintem jó hír. Az új védőnő szerintem fiatalabb nálam és nem nézem ki belőle, hogy van már gyereke, így vélhetően sok hasznos tanácssal fog ellátni a gyerekgondozást illetően. Egyelőre a szavát sem hallani, de szó szerint, elsusmog magában, néha mosolygok, és visszasusmogok neki, szerintem ő se érti, amit én mondtam, és ez így jó, ahogy van.

31. hét

Eljött az a hét, amikor be kell kukkantanom a pocak alá, ha látni akarom a mérleg kijelzőjén, hogy mit mutat. A 31.

Csúnya kék erek nőttek a hasamra, meg a mellkasomra. És fáradok. Bármilyen jellegű testmozgás után 1:1 arányban kell hanyattfekve időt töltenem a kanapén, hogy visszanyerjem az erőmet és további mozgásokra legyek képes.

Zénó kedvenc szórakozása pedig az lett, hogy alulról rúgdossa a bordáimat. Nekem nem jön be annyire, de most mit tegyek.. Majd később megbeszéljük ezt a dolgot.

30. hét

Egyre gyakrabban fordul elő, hogy nehezen kapok levegőt. Nő a gyerek, meleg van, fáradékony vagyok. A lakásból nem nagyon járok ki.

Elolvasok viszont minden olyan weboldalt, ahol hetekre bontva közlik, hogy mi történik aktuálisan velem, a gyerekkel és mire kell odafigyelni az adott héten. Legnagyobb meglepetésemre minden helyen mostanra datálják azt a szorgos bevásárlást és főzési rohamot, aminek az a célja, hogy a gyerek apjának legyen mit elővenni a fagyasztóból amíg én kórházban vagyok (!), illetve legyen mit ennünk miután hazajöttünk a kórházból. Az okos weboldalak szerint fel kell töltenem a kamrát nem romlandó élelmiszerekkel és a fagyasztót kész étellel, hogy az éhenhalás veszélye elkerülhető legyen és teljes legyen a család miután kiengedtek minket a kórházból. Tejóég.

Azért ez messze van a valóságtól. Egy felnőtt ember el tudja látni magát, ez a legalapvetőbb különbség a felnőtt és a gyerek között, szerintem. Ha főzni nem is tud a pasas, el tud menni étterembe, gyorsétterembe, Tesco foodcourt-ba, tud pizzát rendelni, vagy szendvicset enni. Persze tegyük hozzá, az én gyerekem apja bármit megfőz magának, ráadásul rendszerint por alakú ételeket vesz magához shaker-ben felrázva, amihez megint csak nem kellek én.

Olvastam azt is, hogy másoknál a pasi nem segít a gyerek ellátásában, meg rá se lehet bízni egy-két órára sem, amíg az ember bevásárolni vagy fodrászhoz megy. Pedig az etetéssel meg a pelenkázással sem kell bajlódnia, csak őrizni a gyereket. A gyöngyfűző tanfolyamon is ezt mesélték a többiek, mindenki csak panaszkodott.

Ehhez képest szerintem alig fogom tudni kivenni a gyereket az apja kezéből és fondorlatosan fog elküldeni nap mint nap az edzőterembe, a gyöngyboltba, bevásárolni, vagy akárhová, hogy ő lehessen vele. Hogy ez normális dolog-e, örülök-e neki, és fogunk-e vitatkozni szülői identitászavar miatt, abba előre bele se merek gondolni. De még az is lehet, hogy örülni fogok neki.