Zénó csacsog

Folytatjuk a régi sorozatunkat Zénó maradandó szövegeiről:

- A francba.
- Tessék?
- A francba.
- Valami baj van?!
- Semmi baj, anya.
- Akkor miért mondogatod, hgy 'a francba'?
- Csak a Bleachben hallottam
- És mondd csak, Zénó, mit jelent, az, hogy 'a francba'?
- Azt, hogy valami nem sikerül elsőre, és többször is újra kell próbálkozni.

Aztán a játszótéren csatlakozott 3 nagyobb gyerekhez, és fogócskáztak. A többiek játék közben többször feltették a kezüket és azt mondták: Idő! Egyszer Zénó is feltette a kezét és azt mondta:
- Időben vagyunk, minden rendben!


Aztán hamar csúnya szavak kerültek elő a nagy gyerekek szókészletéből. Egyszer csak azt hallottam Zénótól teli torokból:
- Anyám pi**ája. meg k***a anyám!


Viszont nagy haverok vagyunk Ha cseresznyeevés közben talál egy párosat, azt kettétépi és az egyiket nekem adja. Mindig.

100 dolog

A ma reggeli 5.48-as kelés nem esett jól. Mesebambulással próbáltuk elütni az időt, de csak ideges lettem tőle és elhatároztam, hogy most már biztosan megírom a régóta tervezett könyvet "100 dolog, amit nem értek a Bogyó és Babócában" címmel.

Egy tiszteletpéldányt pedig feltétlenül eljuttatok Bartos Erikának a Keleti pályaudvar melletti, tetőtéri lakásukba.

Kara 20 hónapos

Kara nem sokára 20 hónapos lesz. Ez idő alatt sikerült szép kis gombócformát öltenie, súlyos izomkötegeket pakolni a combjára, kinöveszteni kb 14 fogat, és tökéletesen megtanulni mutogatni. Beszélni viszont még nem.

A bölcsődét már megszokta, csak mutatóba hisztizik, amikor ott hagyom, de napközben már a bölcsis néniknek  is puszikat oszt.

De Géza a legnagyobb barátja. Egész nap együtt sétálnak, szökőkutakat nézegetnek, csúszdáznak, aztán otthon is Géza fejére mászik, és együtt játszanak.

Otthon pedig Apa fejére mászik, a fiúkat dögönyözi, a kutya hátán lovagol, a fülébe kapaszkodik és rángatja, amerre menni akar. Gyerek legyen a talpán, aki ezt egy pitbullal ezt meg meri csinálni. De Kara bátor. A kutya pedig türelmes.

Csak beszélni nem tud még. Néha eszembe jut, amikor Zénónál türelmetlenül vártam, hogy beszélni kezdjen, aztán pár hónap múlva, amikor lelőni se lehetett - szinte álmában is beszélt - már visszasírtam azokat a hónapokat, amikor csendben volt. Ezzel nyugtatom magam. Csak egy szót mond teljes biztonsággal: a buszt. Megdöbbentő rajongást mutat a közlekedési eszközök iránt, legyen az busz, vonat, kamion, kukásautó, markoló, vagy villamos. De a legjobban a buszokat imádja. Mondjuk az is sokat elárul róla, hogy múlt hétvégén, amikor kb 3 hét után hazaérkezett Ajkáról, a pályaudvaron ölbe vettem, teljesen elérzékenyülve, mire ő egy laza mozdulattal odébb tolta a fejemet, mert kitakarta a vonatokat a képből. A vonatoknak nagyon örült, engem csak percekkel később vett észre.

A buszon kívül viszont minden mást csak kezdőbetűvel illet: minden étel és ital "ba", de a labda is csak "ba", Apát pedig nagyon régen hallottunk tőle. Anyát meg még soha.

Nagy kedvence a bob, a mester. Vagy ahogy ő mondja: "Bo". Bobnak mindig örül, nem csak a képernyőn, hanem a köntösén is, amit fürdés után adunk rá. Az a köntös jó vétel vol, nagy még rá, nem volt a méretében, de megvettem, háha örül neki. Hát örül, méghozzá minden este ugyanolyan lelkesedéssel, mint amikor először látta. Felragyog az arca, ha meglátja, széles mosollyal veszi tudomásul, hogy ma este is Bobba törölközhet. Egyesével megmutat rajta minden rávarrt Bobos matricát és feliratot, hozzátéve, hogy "Bo". Nagyon öröm látni az arcán azt a boldogságot.

Mindennek örül. Ha bármilyen ételt lát(egész nap folyamatosan tud enni, a legjobban pedig Apa ölében szeret falatozni, Apa tányérjából), ha valaki hozzászól, játszik vele, örül minden járműnek, a kutyának, a macijának, az esti mesének, tényleg mindennek. A testvéreinek különösképp. Kara boldog gyerek. És ölel, bújik, puszit oszt mindenkinek a családban.