Szilvásvárad

Tavaszi kirándulásra indultunk a Szalajka völgybe. Úgy terveztük, hogy addigra már sütni fog a nap, és könnyen megkedveltetjük a fiatalsággal az erdei túrákat, ha egy szép vízeséshez látogatunk el az első alkalommal.

Az indulás előtti napon volt a híres, március 15-ei hóvihar. Azt tudtuk, hogy vasárnapra már jobb időre számíthatunk, itthon már a hó is elolvadt, mire útnak indultunk, de azzal egyikünk se számolt, hogy a hegyekbe készülünk.

Már az első nap kétségeim támadtak, amikor rájöttem, hogy: a gyerekeknek nem vittünk síoverált, Kara kesztyűje elveszett, én hótaposó helyett csak sportcipőt vittem magammal és az erdőben kb 15 centi hó van, és 0 fok körüli hőmérséklet.

Az is komoly csalódás volt, hogy a téli pihenő után ugyan valóban elindult az erdei kisvasút március 15-én, de a szezon elején még csak hétvégén jár, mi  pedig hétfőn érkeztünk. Még szerencse, hogy nem harangoztam be előre ezt a programot, meglepetésnek szántam.

Szerencsére a szállás valóban jól felszerelt volt, még szánkót is találtunk, azzal vágtunk neki a túrának. Ameddig lehetett, autóval mentünk, a távolabbi parkolóból viszont már szánkón húztuk a gyerekeket. Amit a kisvasút 15 perc alatt tesz meg, az nekünk több, mint egy órába telt, a legkisebb túrázónak a végére elfogyott a türelme, amiben az is közrejátszhatott, hogy majdnem lefagyott a keze. Ilyen helyeken jártunk:

A túraútvonal egyébként gyalog is tele van látnivalóval, volt egy dámszarvas bemutató, igazi élő állatokkal, akik nagyon barátságosak volt, van szép Pisztrángos tó, pisztrángos medencékben tenyésztik a halakat, amiket a helyi éttermekben meg is lehet kóstolni, és nem csak a híres Fátyol-vízesés van ott, hanem több kisebb is, ami talán jobban is tetszett, mint az út végén a másik. Akár egész napra is ad látnivalót meg programot a túra, van sok szalonnasütőhely kiépítve, rönkasztalokkal meg padokkal. Érdemes jóidőben is arra járni.

Túra után alvás volt a program, a meleg takaró alatt és este vacsora egy étteremben. Zénó nagyon örült, azt mondta, imád étterembe járni. Ennek mind nagyon örültünk, de a kapuban tisztáztuk a szabályokat:
- Három dolgot kell csináni az étteremben: türelmesen megvárni, amíg elkészül az étel, kultúráltan elfogyasztani, aztán csendben távozni. Mit gondolsz, menni fog?
Ezzel egy kicsit elkedvetlenítettem az óvódáskorút.

Szerencsére voltak nálunk telefonok, jobbnál jobb játékokkal, így viszonylag könnyű volt lefoglalni az éhes gyereksereget. Egy idős házaspár ült nem messze tőlünk, nagyon néztek minket, aztán amikor hazaindultak, odaszóltak nekünk, hogy milyen jó volt nézni a gyerekeinket, nagyon aranyosak és sok boldogságot kívántak nekünk a továbbiakra. Nem töltöttem időt azzal, hogy rávilágítsak: napi 30  perc időtartamban valóban nagyon szórakoztatóak a gyerekeink.

Másnap a helyi kilátót látogattuk meg. Mindkét gyerek a saját lábán sétált fel a toronyba, de mégsem tudtunk sokáig maradni, mert még mindig nagyon hideg volt, és erős szél is fújt a magasban. Gyorsan távoztunk, pedig szép volt.

Délután egy közeli szálloda wellness részlegét ellenőriztük, ahol volt egy darab melegvizes gyerekmedence. A fiúk remekül érezték magukat. A belépő 4 fő részére, egész napra annyiba került, mint egy darab pestkörnyéki wellness belépő fele, fél napra, kb. Megérte kipróbálni. Kara azóta is emlegeti, hogy vissza akar oda menni. A szálloda egyébként is barátságos volt, megjegyeztük a helyet.

Harmadik nap váratlanul kitavaszodott, és mi Egri vár felé indultunk. Kicsik még a lényeg megértéséhez, de nagyon tetszett nekik a sok ágyú, meg a szokatlan fajátszótér. Ott is jól érezték magukat.

A szállás meglepően szép volt, valóban jól felszerelt, akár hatan is elfértünk volna benne, és a kerti sütögető hely is vicces lehet jóidőben. Amikor működik a kisvasút, nagy élmény lehet jóidőben visszamenni a vízeséshez, talán egyszer nyáron újra megpróbáljuk, akár egy egynapos kirándulás keretében, és akkor talán Mazsolának se kell otthon maradnia egyedül.

Kara üzent nekem Ajkáról

"Anya, ilyet veszek neked is."

Az önállóság visszaüt

Zénó annyira önálló kezdett lenni, hogy 5 évesen nem hajlandó bejönni velem a női WC-be ha bárhova kimozdulunk, legyen az bevásárlóközpont, vagy vasútállomás, mindegy. Tegnap a TESCO-ban szobroztam a férfi vécé előtt, amíg ő bent volt, segíteni se tudtam neki, pedig fél a kézszárítótól. Szerencsére Apa időben odaért és bement hozzá.

Ezzel egyébként a zajos kézszárító para is megszűnt, ezen is túllendültünk, végre.

Tömegközlekedtünk

Kara járműmániás. Autókkal, vonatokkal, kamionokkal, teherautókkal, darukkal, és buszokkal játszik legszívesebben. Sokat olvastam neki egy mesét a fogaskerekűről, innen jött az ötlet, hogy egy nap felkerekedjünk, hogy felüljünk a lehető legtöbb tömegközlekedési eszközre, amit eddig csak az autóból láthatott a gyerek, ha a városban jártunk.

Utaztunk vonattal, villamossal, fogaskerekűvel, megint villamossal, metróval és megint villamossal. A BKV hajóra is vártunk egy ideig, de az ilyenkor ritkán jár.

Nagyon jól érezték magukat a gyerekek, kaptak a BKV jegypénztárban babajegyet, ami olyan, mint a sima vonaljegy, csak fehér és a 9 számjegyen kívül nincs rányomtatva semmi. Egy bélyegzőt azért nyomott rá a pénztáros lány, hogy örüljenek a gyerekek. Zénó minden járművön legalább ötször érvényesítette.

Karával volt egy kis mélypont: amikor a fogaskerekűt vártuk, nagyon izgatott volt, és miután felszálltunk, azt mondta, hogy ez villamos. Kérdezte, hogy mikor megyünk a fogaskerekűvel, de hiába próbáltam magyarázni, hogy EZ a fogaskerekű, ő várta tovább, mert szerinte ez villamos volt. De végül túllendültünk ezen is. Mondjuk fogaskerekűvel még én se utaztam, lehet, hogy ez nekem volt a legnagyobb élmény, nem tudom.

A metrón is volt meglepetés, szép fehér új metróval utaztunk, azon se ültem még. A mozgólépcsőn lefelé Kara nagyon örült, hogy a föld alá megyünk, azt mondta, a kisvakond is ott él.

Zénó a végére elfáradt, de a törökbálinti vonatmegállóhely aluljárójában felélénkült és zombikat kezdett kergetni, azt fel is kellett vennem videóra.

Akkor kimaradt tehát a busz, a troli, a hajó, a HÉV, a sikló és a libegő, majd talán azokat is bepótoljuk, de csak ha jobb idő lesz.

Mindenesetre Apával eldöntöttünk, hogy Karát a jármű tanszékre fogjuk beíratni, belőle járműves lesz, ez nem kérdés, csak azt kell valahogy kikalapálni belőle, hogy ne baleseteket játsszon el a járművekkel, mert az egy kicsit riasztó. Kis Szilveszternek szoktuk hívni, mert legtöbbször kisiklatja a vonatokat, vagy vonatsínekre hajtó buszokat gázol el a mozdonyokkal, meg a vonatok gyakran leesnek a felüljáróról.

A roller

Kara új sporteszközt talált magának. Már egész ügyesen gurul vele, és mondgatja, hogy "gyorsan megyek, megtanultam rollerezni." Az ízlésén meg majd finomítunk.