Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

szerda, május 30, 2007

25. hét

A heti újdonság az, hogy kitaláltuk a végleges nevét, és vettem neki egy kiskádat. (Még sose vettünk neki semmit korábban.)

Én nagyon örülök a kádnak, kerestem is neki helyet a fürdőszobában. Biztos nagyon fog neki örülni, ha meglátja. Egyelőre nem szóltam neki, meglepetésnek szánom.

A hőséget nagyon jól viseltük, de a héten már attól is elfáradtam, ha kivittem a szemetet. Más panaszunk nincs.

Jövő héten cukros vérvétel, rettegés a négyzeten.

hétfő, május 21, 2007

24. hét

Voltam megint orvosnál. Most semmi extra oka nem volt. Kiderült, hogy még mindig teljesen rendben vagyok. Ez egyébként úgy derült ki, hogy megkérdezte, van-e panaszom, és mondtam neki, hogy nincs.

Ez kicsit elgondolkodtatott, ugynis kb háromszor kérdezett vissza, hogy 'de biztos nincs-e panasza'. Mások ezek szerint percekig sorolják a nyűgjeiket? Ilyen szerencsés lennék? Mert vannak persze gondjaim, például hogy éjszaka nehezen találok olyan pózt, amiben el tudok aludni, meg hogy a legkisebb terhes nadrág is leesik rólam, de ezek nem annyira orvosi problémák.

Aztán jött a mentő ötlet, nehogymár panaszmentes legyek, mert az olyan, mintha csak letagadnék mindent, mondtam, hogy nem hízok, hetek óta ugyanannyi a súlyom. Meghallgatta a gyerek szívverését, megnyugtatott, hogy nem álterhességről van szó, mert hallja a gyereket odabent, és megkérdezte: 'Maguknál biztos igazi mérleg van, és nem olyan matricás, mint a gyerekhőmérő, ami mindig ugyanannyit mutat?'

Este élménybeszámolót tartottam G-nak a gyerek mai aktivitásáról. Szerintem néha ki akarja dugni a kezét a hasfalamon, olyan erősen tolja. G szerint őt akarja látni, szerintem pedig engem, a szokásostól eltérően kívülről.

No de komolyan. Ennyire kiegyensúlyozott még sose voltam életemben, mint most. Akkor se panaszkodnék, ha lenne miről.

csütörtök, május 17, 2007

23. hét

Zénó máris egyedi rúgótechnikáját gyakorolja, aminek alapvetően örülök, de attól félek, hogy később ez fájni is fog. Már most nagyon határozott lendítéseket alkalmaz. Vannak mozgalmas és nyugodt napjai, amit a sajátos szimbiózisnak köszönhetően az ébredés pillanatában el tudok különíteni. Állítólag már zajokra is reagál. Legalábbis a szakkönyvek és az internetes cikkek szerint. Ebből én semmit nem vettem észre, viszont ha kaját kap, annak mindig örül. Komolyan, érzem, hogy örül. Nagyon szereti például a görögdinnyét. És az epret is.

Próbálok rendesen enni, ami nálam nagy szó. Megkönnyíti a helyzetet, hogy olyan ételeket is meg tudok már enni, amit eddig nay ívben kerültem. A túró például most kitűnő táplálék. Meglepő, de néha még kifejezetten ízlik is.

A hasam közben jó nagyot nőtt, naponta többször álldogálok a tükör előtt és gyönyörködöm magamban. Mint akin először van magassarkú cipő, vagy nem is tudom. Nem tudok hozzászokni a látványhoz. Vásároltam már 2 terhes nadrágot is, mert a régiekbe már nem férek bele. De ha akarom, úgy is tudok öltözni, hogy senki ne vegye észre, hogy terhes vagyok. Mint a múlt heti konferencián.

Voltunk orvosnál. Zénó jól érzi magát, megvan minden tagja, és kalimpál, mint egy pantomimes bábjátékos. Egyedül a gyomorsavammal van egy kis gond, és úgy tűnik, egyre rosszabb lesz a helyzet, ahogy a kiskrumpli nő és nyomja a gyomromat. De ennél nagyobb gond ne legyen.

Mostmár leszoktam arról, hogy a terhességről olvassak cikkeket az interneten, jobban érdekelnek a szülés utáni események hírmondásai. Megnéztem például a Libero 2007-es modelljeit, amire egy banner vezetett rá. Igen, 2007-es pelenkamodellek. Én is jót röhögtem ezen, de aztán megnéztem őket. Nagy választék ugyan nincs, mert életkor alapján osztályozzák a típusokat, abból meg általában egy van egy gyereknek. Mindegy, a weboldal nem csak pelenkákról szól, hanem van csevegőszoba, használtcikkpiac, és tanácsokkal is ellátnak arra az esetre, ha kifogytál az ötletekből, hogy hogyan hallgattasd el a síró gyereket. Éljen.

Fodrászhoz is megyek, levágatom a hajam. A sok okos cikkben mind azt írják, hogy terhesség alatt milyen szép lesz az ember bőre, meg haja. Na, nálam pont fordítva van. Le kell vágatnom a hajam, mert egyre szedett-vedettebbül nézek ki. De nem baj, már kitaláltam, hogy milyen legyen, nem aggódok nagyon.

Ezen a héten tovább nőtt a mellem is, most már 15 centivel nagyobb a körméretem, mint induláskor, gyakorlatilag nincs fürdőruhám, amiből nem lógok ki egyik oldalon se, és ugyanez a helyzet a melltartókkal is. Még jó, hogy idén nem kell sokat strandra járnom.

Kicsit azért ufo érzés nem egyedül lenni a saját testemben. És máris nosztalgiával gondolok vissza azokra az időkre, amikor még nem kellett minden éjjel felkelnem pisilni, sőt, naponta elég volt maximum kétszer pisilni összesen, nem pedig óránként kétszer, mint most.

kedd, május 01, 2007

21. hét

Voltunk a múlt héten orvosnál. A szokásos villámultrahang helyett most alapos vizsgálaton estünk át. Minden a legnagyobb oké. Igaz, nem jöttem rá, hogy a nőgyógyászatra a földszinti betegirányítóban be kell jelentkezni, de végül minden megoldódott.

A gyerek mozog, néha szemmel is láthatóan. A vérnyomásom jó, a vérképem jó, a gyereknek látszik minden ujja a kezén és a lábán is, megvan minden csigolyája, tele a gyomra és a hólyagja. Dobog a szive, ásít, kalimpál, pont ahogy kell.

Kicsit bárgyúnak érzem magam, amikor óránként teszek valami megjegyzést, mint például 'Zénót sétálni viszem', vagy 'Zénó nem kér enni', de szerintem lesz ez még rosszabb is. Már csak 4 hónap, de valószínűleg mégis átcsúszik szeptemberre.

A nevét viszont eldöntöttük. Ez is valami.