Ez még nyárról maradt

Életem, a gyermek

Ezzel a jeligével sok-sok új történetet tudok elmesélni.

Emlékszem, hónapokig vártam, hogy végre elkezdjen beszélni. És most? Esténként már hangtompító után sóvárgok. Megtanult beszélni. Mit 'megtanult'? Lelőni se lehet.

A reggelek egyformán indulnak: Felébredtem, nagyot aludtam, nyuszikát álmodtam, Mamit álmodtam, Gézát álmodtam, most már kijövök, nagyon pisis vagyok. nagyon pisis vagyok. - nyomatékosít a gyermek.

Megtanult sok gyerekdalt és mondókát, egyet-kettőt el is mutogat: fújja szél az ágat, letöri az ágat, aztán Csip-csip csóka, Ez elment vadászni, stb.

Megvettük neki a bölcsödei kedvenc könyvét, a Ciróka-marókát. Az lett az esti program, végig kell neki énekelni a könyv teljes tartalmát a Tente baba tentétől a Debrecenbe kéne menni dalocskáig.

Megtanult csibészkedni is, szófogadatlan, önfejű, visszabeszél és hisztizik, de csak amíg Apa be nem teszi a kiságyba. Attól valahogy hirtelen észhez tér.

A bölcsödében ő a sztár, szeretik a gondozónők és a gyerekek is, talán ő az egyetlen, aki füligérő szájjal rohan be a terembe reggelente, hátra se néz tőlem el se köszön, aztán a nagy lendülettől csak a szoba közepén tud megállni. Megjöttem, teszi hozzá, és fogadja az üdvözléseket.

Szeretem tudni, hogy mire gondol, mostanában, amióta beszél, ez remekül követhető. Néha felidéz pár nappal ezelőtti eseményeket, jó tudni, hogy a gyerek néhanapján az emlékein töri a fejét. Nem kisbaba már.

Megtanult puszit adni, ami komoly előrelépést jelent, eddig csak legfeljebb tartotta az arcát, ha puszit kezdtem emlegetni. Mmostanában hagyja maagát zsarolni, egy-egy puszit ki lehet csikarni belőle, ha nagyon kér valamit. Én meg remek zsaroló vagyok, ha pusziról van szó.