Utazunk

Itt éppen a Jeli arborétumba.

A pelenkázás réme

Fürdés után így idegesíti a rokonságot, ahelyett, hogy öltözne végre magától.

Az udvaribolond szerepében: Zééénóóó!

Zénó az állatkertben

Nagy lépéseket tettünk meg az elmúlt hetekben, éjszaka már csak inni kér, és pár korty után visszaalszik. Néha 8ig is hagy aludni, persze ő ébren van, de eljátszogat az ágyában. Hálás napok ezek.

A mindent szétszedni vágyó gyerek most össze is rakja a dolgokat. Az egymásba tehető poharakat nagy sikerrel pakolja össze, és nagyon örül neki. Amit levesz a polcról, azt vissza is tudja tenni. A kedvenc hűtőmágneseit is nevetve teszi vissza a hűtő ajtajára. Olyan boldog, hogy végre sikerül.

A pelenkázás még mindig rémálom, de lassan megszokja, hogy nem hagyhat engem faképnél, mert a pelenkacseréhez ő is kell, nem csak én. A fürdőkádban még mindig állva próbál fürdeni, egy pillanatra sem ülne bele a vízbe. 4 foga van és látok még 2-t, ami hamarosan kibújik.

Megszerette a hintát, de játszótérre csak ritkán megyünk, mert tenyérrel eszi a homokot. Az etetés pedig újabb nehézségeket jelent: egyedül akarja kanalazni a kaját. Amit én adok, az nem jó. Ez önmagában örömteli hír, ügyes nagyfiú már, aki egyedül akar enni, de hogyan lehet minden nap olyan ebédet varázsolni, ami a fejjel lefelé fordított kiskanálról sem potyog a gyerek ölébe a tányér és a szája között? Levest meg se próbálok etetni vele, de a legtöbb főzelék is folyik, egyedül a töményre főzött tejbegríz és a Weetabix-es kefír vált be, de ezekre hamar rá fog unni, ha nem találok ki valami mást.

Nobody sleeps until i'm ready!

Így készült a rajz

Az első rajz

Büszkén jelentem be Zénó első rajzát. Július 23-án készült, színes ceruzával és némi nyállal.

Ha nem jó

A mai napot Apa nélkül, de mégsem magányosan töltöttük. Délelőtt a gyöngyfűzésre érkezett vendégünk társaságában, délután a családi ünnepen volt alkalmunk derűs pillanatokat szerezni. Eddig minden oké volt.

Este viszont a fürdés körül akadt néhány problémánk. A vetkőzéssel nem is volt gond, aztán a kádban néhány kishajó mellett megemlékeztünk Apáról, aki a nagyhajón tölti az idejét, végül beszaladtunk a szobába megszárítkozni és felöltözni.

Z egy percre, mitnemondjak egy pillanatra sem maradt nyugton. Megtörölni még csak-csak hagyta magát, de a pelenkázás idejére eszébe sem jutott háton feküdni. Próbálkoztam a kezébe adott játékokkal elterelni a figyelmét, kis ideig ment is, végül mindig a pelenkázóasztal fölötti polcba kapaszkodva húzta fel magát, hogy lássa, mit rejtettem ott el előle.

Először a babahintőport találta meg. Levette, azzal is próbáltam hátára fektetni, amíg ráadom a pelenkát. Néhány másodpercig maradt is, aztán indult megint, hogy megnézze a polcot. Visszatette a hintőport. Hurrá. Eddig semmit nem tett vissza oda, ahonnan elvette.

Újra elvette a hintőport, lefektettem, újra semmi, felállt. Mosolyogtam. Z megfordult, a szája tele volt hintőporral. Éljen. Visszatette. Újra elvette, stb, de még mindig meztelen volt. Bármilyen játékot adtam a kezébe, nem érdekelte, csak fel akart állni. (Ilyenkor szoktam Apa után kiabálni, hogy foglalja le a gyereket, amíg dolgozom.)

Akkor megtalálta a popsikenőcsöt. Az nagyon tetszett neki. A nyitott tégely nem tűnt a legjobb ötletnek, de akkor már azt mondtam, tőlem meg is eheti akár, ha amíg eszi, nyugton van és rá tudom adni a pelenkát. Sikerült ráadni a pelenkát. Ránézek: a gyerek könyékig a tégelyben, a krémet mind kiürítette belőle, az összes Z kezén van. Elő a törlőkendőket, jelentős mennyiségű popsikenőcs eltávolítása céljából. Előbb-utóbb sikerült is, igaz, annak árán, hogy az én kezem is tiszta kenőcs lett. De akkor most hogy nyúljak a gyerekhez? Nem mehetek ki kezet mosni, mert addig 5-ször leugrik a pelenkázóról.

Elő a törölközőt. Beletöröltem a kenőcsöt, mindegy már úgy is, majd kimosom, de mit látok: lejött a pelus a gyerekről. Kezdem elveszíteni a fejem, Z pedig indul megint a polc felé. Ilyenkor arra szoktam gondolni, milyen jó, hogy nincs egy rejtett kamera a szoba sarkában, különben a fél világ rajtam röhögne, a gyermekvédelmi hatóság meg épp indulna, hogy máshol helyezze el a gyereket.

Szóval áll a gyerek a polcnál, ötletem sincs, hogy adjam rá a pelust. Kb 15 perce kezdtem a műveletet. Amíg áll, ráadom a pizsamát a felsőtestére. Az is valami. Amint a kezébe akad egy tárgy a polcról, elkeseredetten próbálom lefektetni, hogy ráadjam az új pelenkát. Végre sikerül. Már csak a pizsi van hátra. Annak is csak a lába. Meglátom a fényt az alagút végén, de csak nem tudom ráadni a pizsamát, mert annyit mocorog. Négykézláb, nekem háttal magyaráz valamit, én egy kézzel próbálom a patentokat összezárni, a másik kezemmel a hasa alatt tartom a gyereket, hogy ne forogjon, ne álljon fel, maradjon végre nyugton akkor négykézláb. Majdnem kész. 20 perc.

Végül leültetem a pelenkázóra, háttal nekem, nekidől a hasamnak és odaszorítom magamhoz, hogy ne tudjon elindulni. Mindezt egy kézzel, a másik kezemmel a patentokkal bíbelődöm a pizsama lábán. Baromi nehéz. A gyerek szétfeszíti magát, hogy mehessen már, én szorítom magamhoz, és egykezezek. 25 perc. Végre kész. Z elfárad, én is, indulok tápszerért. Holnapra szerzek altatólövedéket, vagy nyugtatót. A gyereknek és magamnak is.

Fog/3nap

Zénó gyorsan hozza be a lemaradást: 3 naponta növeszt egy fogat. A harmadik tegnap bújt ki a hírek szerint.

Zénó 10 hónapos

Mondd, Te kit választanál

Pedig komolyan mondom, sose értettem, hogy a szülők miért adnak vicces szavakat a gyerek szájába a képaláírásokon. Egy ideje már értem.

Zénó áriát énekel a PET palacknak

2 foga van

Júl 1 - második fog