Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

hétfő, december 26, 2011

Zénó csacsog

Kekszet sütöttünk Zénóval, a keksznyomó újratöltésekor mindig lenyalta a rajta maradt tésztát és hozzáfűzte:
- Anya, megtisztítsam neked? Én bármikor megtisztítom neked, csak szólnod kell és segítek.
Így fogyott el a tészta fele, mielőtt megsütöttük volna.

Sütés után megdícsértem, hogy ügyesen segítetett.
- És most mondd azt, hogy 'Zénó, nem vagyok büszke rád, mert ma még nem kakiltál'.
Elmondtam amit kért, aztán:
- Jó, akkor máris futok kakilni!
Elindult kakilni, de szólt, hogy én ne menjek vele, megoldja egyedül:
- Majd küldök egy üzenetet, hogy Mrs Anya, jöhetsz.

Leszidtam valamiért, és azzal fejeztem be, hogy mit képzelsz magadról. Gondolkodás nélkül rávágta:
- Én az élet gyermeke vagyok!

Hosszúnyakú garbót adtam rá, olyan Steve Jobs-osat, amit szeret a szája elé felhúzni.
- Ha mérgező füst lesz, akkor a szám elé húzom majd, nehogy elhervadjak, mint egy virágszirom.

Búcsúzkodtunk, ő Mamiéknál maradt, mi hazajöttünk, és arra kért, h maradjak ott vele én is.
- Légyszi, légyszi, kérlek, maradj itt velem, mert a Gézával nem lehet beszélni!

péntek, december 23, 2011

Bob, a mester

Ez most a kedvenc meséje, a Bob, a mester. A főcímdalt irtó aranyosan énekli, a szokásos félrehallásokkal (még egy lakás a lapáttal, stb). Mondjuk azon én is napokig gondolkodtam, hogy mi lehet az első sorban a szöveg ahelyett, hogy "gyertek, gyíkok, építkezzünk". Megfejtések jöhetnek kommentben. :)

szerda, december 21, 2011

Kara elaludt autózás közben


Esti dögi


kedd, december 20, 2011

Kara tanul

Kara most a testrészeket tanulja, nagyon lelkesen. Már megy a kéz, láb, pocak, szem, nózi, fül, és a popsi. Ő mutatja, én mondom. Vagynén kérdzem, ő mutatja. Nagyon vicces. Ugyanígy mutatja a pulcsit, nacit, cipőt, sapit és pizsit is. Komolyan mondom, mindent ért.

Járni már elég jól tud, az oviból hazafelé jövet mindig eljön az a pont, amikor Zénó elfárad és ő ül a babakocsiba, a kicsi pedig sétál velem és szép lassan toljuk Zénót hazafelé.

Dögönözni még mindig kell, este eldobja magát az ágyon és várja, hogy meggyurmázzuk, vagy éppen ő ront rá a nagyokra lelkesen.

Érdekes, hogy Kara is számon tartja mindennek a helyét, az elölmaradt papucsokat a cipős szekrényre teszi, pelenkázás után a pelust a kukába dobja. (!)

Beszélni még nem tud, egyedül a mondókás mesében ismétli a bumbumbumm-ot a recefice bumbumbumm részen, a malacka röfröfröf meg még alig felismerhető, de azt is próbálja már mondani. Ennél a kettőnél tartunk.

Egyébként egész önálló, főleg ha kajáról van szó, simán kinyitja a konyhában a szekrényeket, fiókokat, és kiszolgálja magát biokölessel, háztartási keksszel, vagy éppen gumicukorral, mikor mit talál..

vasárnap, december 18, 2011

A kis fegyverhordozó

Tegnap a tónál jártunk és ahol sok fa van, ott sok fegyver hever a fák alján, egyszerű botoknak álcázva, amit kizárólag szakavatott szemek tudnak megkülönböztetni. Szerencsére mi sosem vagyunk híján az efféle szakértőknek..

Zénó ezekből a fegyverekbőj gyűjtött össze néhányat, egész pontosan annyit, amennyit csak a keze elbírt.


kedd, december 06, 2011

Zsófi most Karába szerelmes

A kis sebhelyes arcú meg csak tűri. Őt bármennyit lehet ölelgetni meg puszilgatni.

hétfő, december 05, 2011

Adventi naptár december 2-án

Z alapos munkát végzett.